Egy közösséget a közös célok, a közös értékek tartanak össze, azaz a közösség több, mint egyes emberek sokasága, hiszen az abban részt vevő egyéneket összetartja egy eszme, egy ügy, ami minden résztvevő számára fontos. Ezért, ha most azt mondanám, a következő írásban az Anyanyelvápolók Szövetsége ifjúsági tagozatának külkapcsolatairól lesz szó, az állítás egyes nézőpontokból vitatható lenne. Írásom célja bebizonyítani, hogy bár több szervezet létezik, ám azok egy közösséget alkotnak.
Egyik legfontosabb partnerünk, a Georgius Aranka Társaság ifjúsági tagozata ( a továbbiakban: AIT) formálisan önálló, az Anyanyelvápolók Szövetségétől független szervezet, ám mindkét egyesület az anyanyelv, mint fontos nemzeti érték ápolását, a beszéd- és viselkedéskultúra szabályainak, hagyományainak őrzését tűzte ki célul, az ifjúsági tagozatok feladata elérni, hogy tevékenységünk a mindenkori ifjúság számára követendő, vonzó, hívogató példa legyen. A szervezetek ugyanazokért a célokért végzik munkájukat saját illetékességi területeiken. Ugyanakkor az anyanyelv ügye nem helyi vagy területi szintű kérdés, Nyiri Péter alelnökünk szavaival élve: „Az anyanyelv ügye nemzetstratégiai kérdés.” Tevékenységünket a kultúrnemzet határain belül végezzük, fontos, hogy az anyaországi mozgalomhoz több határon túli szervezet csatlakozott és lett partnerévé. Az Anyanyelvápolók Szövetsége ifjúsági tagozata (a továbbiakban: ASZISZ) és az AIT együttműködése régebbre nyúlik vissza, talán éppen sok év közös ténykedésének köszönhető az a gesztus, hogy 2022 elején az AIT tiszteletbeli tagjának választotta az anyaországi ifjúsági vezetőség néhány tagját: dr. Barthalos Mártont, dr. Reiser Györgyöt és Márton Richárdot. A közös ténykedésről dr. Széman Emese Rózsa, az AIT egyik alapítója is megosztotta velünk gondolatait:
„2008-ban, négyéves itthoni „arankás” (versenyszervezői) tevékenykedés után, többen meghívást kaptunk az ASZISZ országos ifjúsági táborába, így az első „csongrádi” táboromban érettségi után négy évvel vettem részt. Ekkor már körvonalazódott az itthoni táborunk terve is, s valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy Kerekes tanár úr elhívott minket – akkori arankás fiatalokat – tapasztalatszerzésre, megismerkedni a táborral és az ifjúsági tagozat vezetőségi tagjaival. Egy évre rá, 2009 nyarán ötödmagammal meg is szerveztük a Georgius Aranka Társaság első ifjúsági anyanyelvi táborát egy kalotaszegi falucskában, Zsobokon, az év őszén pedig megválasztottak bennünket az ASZISZ vezetőségi tagjainak (az első csapatból azóta a legtöbbünket már szétszórta az élet, illetve ki is öregedtünk az aktív ifjúsági korból).
A Szövetséggel és az ASZISZ-szal való kapcsolatunk rendkívül sokat segít itteni munkánkban, tapasztalatokat szerzünk, amelyeket itthon kamatoztathatunk. Így sikerül évről évre megrendeznünk a zsoboki tábort, és így „hoztuk össze” 2011-ben első évnyitó találkozónkat, melyet néhány évnyi kihagyás után ismét rendszeresen megszervez az Aranka Ifjúsági Tagozat. A csapat azóta jelentősen bővült és ki is cserélődött: ma már olyanok szervezik az AIT eseményeit, akik nemrégiben még részt vevő diákok voltak. Jómagam 12 éven át vezettem és fogtam össze az AIT munkáját, tavaly adtam át az irányítást a következő nemzedéknek, így ezt a munkát most olyanok végzik, akik az első évek táborozói voltak. Olyanok, akik már nemcsak az Aranka-versennyel, de a táborral is együtt nőttek fel.” Széman E. Rózsa
Igyekszünk segíteni egymást, amiben csak lehet. A tanácsok, tapasztalatok mindig jól jönnek, ezért különösen fontos, hogy már a programok, a rendezvények tervezése, szervezése során együttműködjünk. Az AIT tagjai mindig szívesen látják képviselőinket gyűléseiken, rendezvényeiken, miként mi is, az ASZISZ vezetői is igyekszünk bevonni a különböző folyamatba erdélyi barátainkat, így ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek az eszmecserére, a különféle nézőpontok megismerésére. A nyár egyben az anyanyelvi táborok időszaka is, így a táborszervezés terén is folyamatosak az egyeztetések. Az anyanyelvápoló ifjak körében a zsoboki Aranka György Tábort a széphalmi anyanyelvi tábor „kistestvéreként” emlegetik, ebből is jól érzékelhető, mennyire szoros a kapcsolat a két egyesület között. A táborokat talán a közös tevékenykedés csúcspontjának is nevezhetjük. Airizer Andrea (az AIT egyik vezetője) erről írt néhány gondolatot.
„Idén lesz tíz éve, hogy megismerkedtem az anyanyelvi mozgalommal. Kétfajta versenyző vagy táborozó szokott megfordulni köreinkben: az egyik már évek óta hallgatja az izgalmas tapasztalatokat valamelyik idősebb testvérétől, unokatestvérétől, iskolatársától, és alig várja, hogy végre belekóstolhasson mindebbe. A második csoportba tartozók szinte semmit nem tudnak a táborról, de már az Aranka-versenyen is feltűnik számukra valami, amit kezdetben még nem értenek, csak éreznek, érzik, hogy valami jó történik velük.
Amikor 2012 júliusában zötyögtünk a vonattal Zsobok felé, a visszatérő résztvevőkben jól érezhető volt egy izgatott várakozás, melyet meg is magyarázott az a szeretetteljes ölelés-áradat, amivel a Bethesda Gyermekotthon lépcsőin várakozó nagy csapat fogadta az érkezőket. Ez volt ugyanis az az emlékezetes és számomra is meghatározó év, amikor a két tábort, a csongrádit és a zsobokit összevonva szervezték meg. Ezáltal igen hamar megismerkedtem és összebarátkoztam a magyarországi csapattal is, akikkel azóta is jó együtt dolgozni. Ami pedig már az elején magával ragadott, az a – majd’ hetven fős tábor ellenére – a rendkívül családias közeg, ami nemcsak az erdélyi és magyarországi táborozók, hanem a táborozók és a szervezők között is áthidalt mindenféle távolságot. Amikor aztán „kinőttem” a táborozói státust, nem is igazán éreztem a különbséget, továbbra is egyszerűen csak örültem, hogy viszontláthatom a barátaimat, csak szervezőként lett néhány feladatom is.
Természetesen fontosak számomra az „ügyek,” melyek mellett a szövetségben elköteleződtünk, de ami számomra a legnagyobb motivációt adja ahhoz, hogy minden tehetségünket beleadva évről évre szervezzük ezeket a táborokat és más összejöveteleket, az az összetartó, befogadó közösség, melynek tagja lehetek; illetve vonz az a csillogás, amit egyik-másik táborozó szemében látok. Annak a felismerése, hogy jó ide tartozni.” Airizer Andrea
A táborok mellett a különböző anyanyelvi versenyek, a tanácskozások és találkozók szervezése, lebonyolítása is a közös munka eredménye, ezt egy példával szemléltetem.
A XXVIII. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábort szervezvén fontos feladatunk volt, hogy egy mottót találjunk a tábornak. Éppen Zsobokon segédkeztünk az Aranka-tábor lebonyolításában, mikor eszembe jutott egy szövegrészlet az Örökségünk c. dal refrénjéből. Ennek megjelenítését dr. Reiser György és Airizer Andrea álmodták majd valósították meg, egy kalotaszegi faragvány ihletésére, így a „szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom” jelmondat egy a fiókáit „értékkel tápláló” madár képében kelt életre, így a magyarországiak és erdélyiek közös munkájának eredményeképpen született meg a jelmondat, ami meghatározta az ASZISZ táborának mondanivalóját, s ami talán mára mindannyiunk, az egész közösség jelképe lett.
Márton Richárd beszámolója közben (Reiser György Lukács felvételén)
Büszkék vagyunk arra az együttműködésre is, amely közösségünk vajdasági tagjaival alakult ki, a kicsi, de lelkes csapat ahol tud, segíti a magyarországiak munkáját, és mi is igyekszünk velük lenni, amikor erre lehetőségünk van. Bata Dórián 2019-ben, Vadnai Erika 2020-ban lett az ifjúsági tagozatunk vezetőségi tagja. Igyekszünk kivenni a részünk az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny délvidéki döntőjének megvalósításában. 2019 óta képviseltetjük magunkat a Bácsföldvári Palacsintafesztiválon is, legutóbb pedig az Újvidéki Európa Kollégium vendégszeretetét élveztük, ahol az érdeklődő közönségnek bemutattuk szervezetünket, és egy játékos foglalkozással igyekeztünk soraink közé csalogatni a lelkes, a magyar kultúra ügye iránt elkötelezett hallgatókat. Ezekről az eseményekről honlapunkon részletesen beszámoltunk, a cikkek elérhetők a www.anyanyelvapolo.hu oldalon, valamint érdekes írások találhatók az alábbi címen is: www.aranka.anyanyelvapolo.hu
Fontos célunknak tartjuk, hogy kapcsolatainkat velük és más szervezetekkel tovább ápoljuk, tovább szélesítsük. Az erdélyi és a délvidéki partnerség pedig azt tükrözi, hogy érdemes foglalkoznunk ezzel a céllal, hiszen az ifjúsági vezetőség mindennapjait alapjaiban határozza meg az a gondolat, ami minden táborunk végén elhangzik: „mi egy vérből valók vagyunk.” (Ismerős Arcok: Nélküled c. dal)
Márton Richárd
ASZ ifjúsági vezetőségi tag
(Borítókép: pillanatfelvétel az ifjúsági tagozat egyik rendezvényéről, Reiser György Lukács felvétele)
