Mindennek megvan a maga története, ugyanígy minden könyvnek és szövegnek is. Elgondolkodtak-e már azon, vajon honnan is származnak a könyvek, mióta olvashatjuk őket, és vajon mindig ugyanolyanok voltak-e? Vajon miért jöttek létre, kik találták fel, kik írták, kik olvasták őket? Most összefoglaljuk, amit a könyvek kialakulása magában rejt.
Amióta létezünk, azóta próbáljuk meg gondolatainkat, a nyelvek kialakulása óta szavainkat, mondatainkat, szövegeinket is rögzíteni, maradandóvá tenni. Már az ősemberek elkezdték falra festeni mindazt, amit leírni akkor még nem tudtak. Később, az emberiség, a kultúra és a technológia fejlődésével együtt járt, hogy változott az írás és rögzítési módja is.
A könyvek történetét egészen az ókorig tudjuk visszavezetni. A könyv fogalma természetesen koronként változott, hiszen nem ugyanazt jelentette az ókori Görögországban, mint ma bárhol. Ugyan közel ötszáz éve a nyomtatott könyv az alapja a mai tudásunk és életünk nagy részének, de a könyv szó hallatán nem csak ezekre kell gondolnunk. Ez az ötszáz év nem túl hosszú idő a könyv többezer éves múltjában.
Valójában a szöveget rögzítő írás és az anyag találkozása a könyv. A történelem során mindkettő változott, ezzel együtt más lett az alak és az eljárás, amely az írást az anyagra vitte. Azonban mi lehetett, amikor még írni sem tudott az emberiség?
Az írás kialakulása előtt
Az írás kialakulása előtt a tapasztalatok, felfedezések, gondolatok, a tudás apáról-fiúra szállt generációkon át, vagy éppen velük együtt szállt a sírba. A szájról-szájra hagyományozódás azonban igen szűk közösségekben történt meg, és minden nemzedék szinte elölről kezdhette a tanulást és tanítást. Az írás kialakulása azonban kitágította ezt a kört, és egyenes utat nyitott a haladás felé. Míg korábban a tudás fennmaradása és fejlesztése az ember emlékező tehetségén múlt, most az írás lett az emberiség emlékezete.
Kialakult tehát az írás. Ez azonban még nem jelentette a könyv kialakulását is, hiszen ezek a falon és sziklán fellelt feliratok még nem számítottak annak. Csak akkortól lettek könyvek, hogy lekerültek a falakról és hordozhatókká váltak.
Az első „könyvektől” napjainkig
Az ókor kezdetén könyv alatt fa- és agyagtáblákat értettek. A híres babyloni táblák például legendákba foglalva tartalmazzák a későbbi görög mitológia kereteit. Ezek a táblák azonban túlzottan merevek voltak, behatárolták az írás és kifejezés könnyűségét is. Éppen ezért váltotta fel őket később a papyrus. Ezt az újfajta alapanyagot inkább göngyölítették, mintsem hajtogatták, ezért ismerjük őket tekercsekként. Ennek előnye az volt, hogy kevés helyen is terjedelmes műveket lehetett rögzíteni rajtuk. A papyrust azonban szinte kizárólag Egyiptomban gyártottak, hiszen ezen kívül csak Szicília egy részén nőtt egy kevés papyrusnád.
A római császárság idején Egyiptomban betiltják a papyrus kivitelét, ezért helyét átveszi az olcsóbb pergamen. Ez fejlődést jelentett olyan szempontból, hogy a papyrusszal ellentétben a pergamennek már mindkét fele sima volt, tehát egy lap mindkét oldalára írni lehetett, ezért már nem feltekerték, hanem hajtogatták. Így jött létre a könyv mai alakja.
A pergamen ugyan olcsóbb volt a papyrusnál, azonban még mindig túl drága ahhoz, hogy a közemberekhez is eljuthasson. Emiatt nem fejlődött volna tovább az általános műveltség, ha a középkor elején el nem kezdték volna az olcsón és tömegesen előállítható papír gyártását. Ekkortól kezdve a kódexek jelentették a könyveket, később pedig megjelent a nyomtatás és vele együtt a mai értelemben vett könyv is.
A rejtélyes múlt jövője
Bár valamennyire vissza tudjuk vezetni a könyv történelmét, előbb-utóbb eljutunk egy olyan határvonalhoz, ahonnan nem nagyon tudunk továbblépni, hiszen ismereteink még nem elég teljesek hozzá. Sok olyan szöveg van, melyeket még megfejtetlen írással róttak anyagra. Sokszor csak a szerencsén múlik, hogy egy nyelv megfejthetővé válik-e valaha is, gondoljunk például a Rosette-i kőre és az egyiptomi hieroglifákra.
Vajon mit jelentenek azok a rejtélyes etruszk szövegek, amelyeket mai napig nem értünk? Vajon valóban léteztek-e fakönyvek az őskorban? Ezeket nem állíthatjuk biztosan, hiszen nem maradtak fenn, csupán halvány utalásokból gondolhatunk arra, amik a tudományban feltételezéseknek számítanak. Remélhetőleg előbb-utóbb több „Rosette-i kő” is napvilágot lát majd, és újabb tudást rögzíthetünk az emberiség emlékezetének anyagára.
Ecsedy-Baumann Brigitta
Forrás: Petrovay Zsuzsanna 1940. Az ókori könyv élete. Debrecen–Hajdúnánás, k. n.
