2014 elején a keresztnevek listájára fölvett nevek nagy vihart kavartak a médiában. Ezen felbuzdulva annak járunk utána, hogyan kerülhetnek föl olyan nevek a hivatalos utónévjegyzékbe, amelyek addig nem szerepeltek rajta; mik azok az alapelvek, amelyek meghatározzák a név elfogadását, melyek voltak az utóbbi évek legnépszerűbb keresztnevei, és tulajdonképpen mit is tükröznek a névnapok. A feltérképezéshez Raátz Juditot, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete munkatársának segítségét kértük, aki nagy örömmel avatott be minket a névválasztás „rejtelmeibe”.
A keresztnévről
„A keresztnév a születéskor kapott egyéni név, amelyet általában a szülők választanak gyermekük számára” – írja Raátz Judit és Fercsik Erzsébet a Keresztnevek enciklopédiája című könyvének bevezetőjében. A névkincs folyamatosan bővül, hónapról hónapra érkeznek a kérések a szülők felől az olyan nevek bejegyzésére, amelyek nem szerepelnek az utónévjegyzékben.
Az utónévkönyv rövid története
Sokáig az anyakönyvvezetők munkáját semmilyen névjegyzék nem segítette azt illetően, melyek azok a nevek, amelyeket el lehet fogadni. A hivatalnokok a kalendáriumokat használták segítségül, valamint egy olyan névjegyzéket, amely nem adott számot a név egyéb információit illetően, többek között olyan fontos dologról sem, mint hogy adott esetben fiú- vagy lánynévről van-e szó. Ez vezetett akkoriban ahhoz, hogy lánygyermekeket például a Marcell vagy a Celesztin néven anyakönyveztek.
A különféle kérések egyre szaporodtak, így sok esetben már az MTA Nyelvtudományi Intézete felé irányították az anyakönyvvezetők a szülőket. Így folyamatosan, de megszületett az a gondolat, miszerint szükség van egy olyan névkönyvre, amely részletesebb információt ad a magyar utónevekről. Ennek eredménye lett az 1971-ben kiadott és több mint két évtizeden át használt, szinte minden családnál megtalálható Ladó János-féle Magyar utónévkönyv, amely nemek szerinti megosztásban gyűjtött össze 1827 bejegyezhető nevet.
A Ladó-féle könyvben rendelkezésre álló névanyag egyre inkább kevésnek bizonyult. Ezért a Belügyminisztérium kezdeményezésére 1993-ban napvilágot látott egy névjegyzék, amely válogatás nélkül több mint 10 000 utónevet tartalmazott.
A káosz azonban ennek köszönhetően teljesen eluralkodott, hiszen szinte bármilyen név bejegyezhetővé vált. Végül 1997-ben jelent meg az Új magyar utónévkönyv, mely figyelembe vette a magyar hagyományok és a szokásrend mellett a megújult igényeket is.
A bejegyzés folyamata ma
„Ha egy újszülöttnek vagy egy névváltoztatás esetében olyan nevet szeretne valaki, amely nem szerepel az adható nevek listájában, akkor azt a nevet hivatalosan kell kérvényeznie. Ennek két módja van: az egyik a helyi anyakönyvvezető segítségét kérve juttatja el kérelmét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba. De az is járható út, hogy a kérelmet közvetlenül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyakönyvi Osztályára küldik.
A minisztériumtól megkapjuk a kérelmet, és az MTA Nyelvtudományi Intézetében működő Utónévbizottság szakmai javaslatot tesz a név bejegyezhetőségéről.” – nyilatkozta Raátz Judit, azzal kapcsolatosan, hogy mit kell tennie annak, aki olyan nevet szeretne adni gyermekének, amely nem szerepel az utónévjegyzékben.
A nevek elfogadása jogszabályok és alapelvek figyelembe vételével történik. A név anyakönyvezésénél minden esetben a magyar helyesírás szabályai mérvadóak. Az írói fantázianevek akkor jöhetnek szóba, ha az külföldön már használatos személynévként. Nem javasolt nevek többek között a művész- és márkanevek, a túlzottan becézők, valamint az olyan nevek, amelyek a személyiségfejlődésre károsan hathatnak, vagy az olyan köznevek, amelyeknek a jelentése később hátrányos lehet.
Erzsébettől Jázminig
A 70-es évek elején már nagy szerepe volt a társadalmi igényeknek, így olyan becenévi alakok is bekerülhettek a névjegyzékbe mint Dóra (Dorottyából), Zsóka (Erzsébetből), vagy az újabb keletkezésű névformák mint például Napsugár.
A következő évtizedekben az egyre terjedő tömegkommunikáció nyomta rá bélyegét a névkérelemre: Helmut és Szebasztián a televíziós sorozatokból, idegen eredetű Zsüliett, Röné vagy Alexander és továbbra is jelen voltak a becenévi alakok mint a Betti vagy az Emmi. Bár tömegesen jelentek meg a magyar névrendszerben szokatlan nevek mint az Anita, Klaudia, Nikolett, Szandra, Patrik, ám a szülők túlnyomó többsége ragaszkodott az olyan hagyományos nevekhez mint a Katalin vagy a Tamás.
A legnagyobb hatással a keresztnév-választásra a rendszerváltás volt, így többen már a nyugati civilizáció által elfogadott nevet akartak adni gyermeküknek. Nagy számban kérvényeztek olyan idegen eredetű neveket mint a Dzsenifer vagy a Krisztofer.
A „legextrémebb” névkérelmek között az évek folyamán olyan nevek szerepeltek mint a Hortobágyi-Csikós Betyár, Babó, Bogyóca, Öcsi, Leány, Bölöjte, Négyőke, Napfi, Szivárvány, Kopasz, Betyár, Masni, Lencsi, Büvellő, Szöcske, Maminti, Vackor, Lencse, Laczkó, Károlyi.
A névnapokról
„Az hogy egy névnek névnapja van, eredetileg egyházi hagyomány. Ugyanis az a nevet viselő szent, már mártír életének fontosabb eseményeit jelöli. A névrendszerbe azonban sok olyan nem egyházi eredetű név is bekerült, amelynek nincs névnapja. Általában ilyenkor vagy kialakul valamilyen szokásrend, és a névnek lesz névnapja, aztán ezt kezdik ünnepelni. Vagy, a gyakoribb, hogy nincs is névnapja, névünnepe.
Régen, még a rendszerváltás előtt működött egy naptári bizottság, amely az ilyen neveknek kijelölt egy napot névnapnak, de később ez a bizottság megszűnt. 2013 nyarán, éppen a névnap iránti igény, ismét életre hívta ezt a formát. Ez a bizottság nyáron azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a névnappal nem rendelkező nevek miatt legyen négy nap az évben, amelyek a nevek napjai lesznek: január 15., április 15., július 15. és október 15.
A névnappal nem rendelkező nevek esetében annyit meg szoktunk tenni, ha egy szülő olyan nevet kérvényez, amelynek nincs névnapja, és ő szeretne egy napot kijelölni, akkor azt fölírjuk, és javasolt névnapként föltűntetjük az Intézet honlapján levő Utónévportálban.” – mondta el kérdésünkre Raátz Judit.
Utónévportál
Tavaly év végén indította el az MTA Nyelvtudományi Intézete a névszótárakat helyettesítő, állandóan frissülő Utónévkeresőt.
A portál célja, hogy az anyakönyvi bejegyzésre minősített összes utónevet megtalálhassák itt a felhasználók, hiteles, egységes adatokat nyújtva mindenki számára.
Az Utónévportál nem csak a neveket listázza ki, hanem információkat kapunk azok eredetéről, jelentéséről, gyakoriságáról, névnapokról, beceneveiről, valamint érdekességképpen a szótagszámról és a hangrendről is.
A jövőbeni, távlati tervek között szerepel például egy hasonlóság alapú névajánló is, valamint hogy akár a vezetéknévhez illő neveket is javasoljon a rendszer.
Muszka Ágnes
Források:
Alapelvek a kérvényezett nevek jóváhagyására. MTA Nyelvtudományi Intézet.
http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/alapelvek.html (Letöltés ideje: 2014. 03. 07.)
Fercsik Erzsébet–Raátz Judit 2009. Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
Raátz Judit 2005. Trends in the choice of first names in Hungary since the second half of the 20th Century. In: Maria Giovanna Arcamone–Davide de Camilli–Bruno Porcelli eds., /Proceedings. 22nd International Congress of Onomastic Sciences. Pisa (Italy/), /28.8–4.9.2005./ II. 195-207.
Raátz Judit 2005. A magyar keresztnévadás változása a XX. század második felétől.
http://nevtan.arts.unideb.hu/nevtan/informaciok/pisa/rj-m.pdf (Letöltés ideje: 2014. 03. 07.)
Sass Bálint 2013. Az Utónévkereső. MTA Nyelvtudományi Intézet.
http://www.nytud.hu/oszt/korpusz/resources/sb_utonevportal_matu_sl.pdf (Letöltés ideje: 2014. 03. 07.)
