Szemle

A gyógypedagógia kutatásai a beszédjavítás szolgálatában

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének folyóirata, a Gyógypedagógiai Szemle második negyedévi, 2014/2-es száma több cikkében is foglalkozik a beszéddel, beszédhibákkal, ezek felismerésével, javításával.

Beszédelemzés, beszédjavítás

Az első cikk beszédelemzéssel foglalkozik. Gósy Mária, Horváth Viktória, Gyarmathy Dorottya és Lengyel Zsolt kutatásukban egy olyan magyar anyanyelvű, jelenleg 59 éves, diplomás nőbeteg beszédének akusztikai-fonetikai vizsgálati eredményeit mutatják be, akit az afázia egy ritka típusával diagnosztizáltak. Az afázia a beszédzavarok összefoglaló elnevezése, melynek különféle főbb válfajai (beszédmegértés zavara, beszédkészség hiányossága, a jelentések felfogásának sárülése stb.) mellett vannak ritkább és kombinált változatai is. A szerzők tanulmányukban bemutatják a kutatás folyamatát, melyben elemezték a hangszalagműködés minőségét, a beszédtempót és a kiejtési nehézségek jellemzőit, majd ismertetik azokat az eredményeket, melyek segítségével ez a fajta betegség jobban megismerhetővé válik.

A folyóirat második tanulmánya a Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Hódmezővásárhelyi Tagintézménye munkájába enged bepillantást. Tóthné Aszalai Anett és Majsainé Szénási Tímea az intézményben működő ún. komplex művészeti terápiát ismerteti meg az olvasókkal, mellyel a dadogó gyermekek komplex logopédiai-pszichológiai ellátására van lehetőség. Tanulmányuk azt mutatja be, hogy hogyan kell és lehet egy dadogó gyermek terápiáját, a terápiás foglalkozásokat felépíteni, mik lehetnek ennek a nehézségei, valamint, hogy hogyan kell együttműködniük a gyógypedagógia szakembereinek és a szülőknek a legjobb eredmények elérése érdekében.

Integráció, fejlődés és önállóság

Galambos Katalin egy érdekes programra hívja fel a figyelmet írásában. A Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium által működtetett tréninglakás program a mozgáskorlátozott gyerekek, fiatalok önálló életre nevelését, társadalmi integrációját segíti. A programban 7-8. évfolyamos diákok vesznek részt, akik 2-6 hetes időszakban gyakorolják az önállósodást, de a vidéki és/vagy hátrányos szociális helyzetben lévő tanulók számára is különleges megoldást találtak: az apartman jellegű diákotthonokban a gyerekeknek minden feltétel adott, hogy felkészüljenek az önálló életre. Rohoska Gábor tanulmánya szintén az integráló nevelés egy fajtájáról szól: a sajátos nevelési igényű tanulók egy csoportjának integrálódását és életminőségét vizsgálja meg az érintett középiskolás tanulók, a budapesti Váci Mihály Kollégium diákjai szemszögéből. Cikkében nemcsak a módszerekre tér ki, hanem következtetéseket is levon, például, hogy ezek a diákok képzettebbek, jövőképük pozitívabb, mint a többségi általános iskolát végzett társaiké.

A négy szaktanulmányt egy erősen gyakorlati jellegű cikk követi: az online gondolattérképek alkalmazási területeit a diszlexiás tanulók körében Kiss László Roland járja körbe.

A szemle harmadik és negyedik egységében a tanulmányokhoz is kötődő könyvismertetőket olvashatunk, például Zászkaliczky Péter (szerk.) A társadalmi és az iskolai integráció feltételrendszere és korlátai, dr. Gyarmathy Éva Diszlexia a digitális korszakban vagy Klicpera, Christian, Schabmann, Alfred, Gasteiger-Klicpera, Barbara Legaszténia – olvasási-helyesírási nehézségek c. köteteiről; valamint néhány fontos, a gyógypedagógia körébe tartozó hírről is értesülhetünk.

Széman E. Rózsa

Leave a Reply