Ady Endre szép karácsonyi novellájával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, szeretetteljes ünnepet.
Ady Endre: A vidámság küldöttje
Karácsony estéje volt, hideg havas este, s a Németh Ferkóék szobájában gyengén világított a lámpa, és a rossz kályha nem adott meleget. Hát ez nem is volt csoda, mert Ferkónak az édesapja szegény munkásember volt, az édesanyja betegen feküdt az ágyában, és Ferkóval együtt öt gyermek volt a háznál. Nem telt fára, szénre, petróleumra, ami nagyon szomorította Ferkót, aki a legnagyobb volt a gyermekek között, s már második éve iskolába járt.
Egyszer csak Ferkó, aki fázott is, álmos is volt, kedvetlen is volt, az ablakhoz ment, és kinézett a jégvirágos ablakon. Arra gondolt, hogy a finom, gazdag úrfiacskák, micsoda melegben, fényességben, lakomázásban és örömben mulatnak mindenütt ilyenkor karácsony estéjén. Egyszerre valami csodálatos fény csapódott be az ablakon, Ferkó valami olyat látott, mint amilyenekről a mesékben olvasott. És bár nem volt szabad hangosan beszélni, mert a Ferkó beteg édesanyja elszunnyadt s kis testvérkéi is aludtak, elkezdett kiabálni Ferkó:
– Édesapám, édesapám, tessék idejönni, ilyen szépet, jaj, nem láttam még életemben.
A Ferkó apja odalépett az ablakhoz, ő is kinézett, habár a nagy világosság majdnem neki is elvette a szemét. Messziről egy hatalmas férfiú közeledett, aki olyan fényes volt, mint a Nap, s a hó mindenütt olvadt körülötte, ahogy jött. A Ferkó apja megsimogatta a Ferkó fejét, azután elhozta az ablaktól Ferkót, hogy meg ne fázzék, és így szólott hozzá csöndesen:
– Azt a fényes embert a Vidámság Küldöttjének hívják, fiam, meg fogod mindjárt ismerni, mert idejön hozzánk.
Ferkó nagyon fölindult a hírtől, de örült is nagyon, és álmos szemeit vidáman dörgölte, mint egy kis macska. Egyszerre szép muzsika szólott, az ajtó fölpattant, s belépett a fényes, óriás férfiú s leült mosolyogva egy rozoga székre.
A rossz petróleumlámpa rögtön úgy világított, mintha az egész ház lángot vetett volna. A hideg, sötét kályhából édes meleg áradt, s az egész szoba megszépült. Az ágy, amelyen Ferkó beteg édesanyja feküdt, fényes lett, puha, paplanos, magas. A Ferkó kis testvérkéi se nyögtek tovább föl álmukban a hideg miatt. Mindegyik egy-egy külön kis ágyban feküdt, szép párnákkal, meleg takarókkal. Az asztal megterült magától, s tele volt nagyszerű ennivalókkal, Ferkó hozzá is fogott az evéshez. Annyi minden volt ott, hogy azt se tudta Ferkó, melyikből egyék először és legtöbbet. Fölébredt a Ferkó édesanyja is, s mintha soha beteg se lett volna, olyan vidáman beszélgetett.
A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:
– A feleséged meg fog gyógyulni – mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság lesz a világon. Hanem még sok szegény házba kell benézni – mondta a fényes férfiú –, tehát el kell mennem tőletek.
A fényes, jóságos óriás idegen eltávozott, de még sokáig szólott a muzsika s Ferkó nagyon boldog volt és örömében fölkacagott.
*
Másnap reggel Ferkó fölébredt s elmondta az édesapjának, hogy milyen nagy öröme volt neki az este.
– Csak azt nem tudom, édesapám –, mondta Ferkó –, vajon nem álmodtam-e az egész dolgot?
A Ferkó édesapja szomorúan megsimogatta a Ferkó fejét, de azután megvidámultan így szólt:
– Mindegy, fiam, ha álmodtad is, de azért igazat álmodtál, s valamikor úgy lesz, ahogy álmodtad. Nem tarthat az már sokáig, hogy sok millió, dolgos, szegény ember nyomorúságban és szomorúságban éljen. Nem úgy lesz az mindig, hogy csak néhány gazdagé legyen a világ. Csak tanulni kell, fiam, összetartani, hinni, dolgozni és harcolni. Az a jóságos, fényes férfiú, akiről tegnap álmodtál, el fog jönni nemsokára, s itt fog maradni közöttünk. Tudod, hogy ma karácsony van, Krisztust ünneplik az emberek, aki szintén azt akarta, amit az a te álombeli férfiúd. Krisztust megcsalták, megölték az urak és a papok, de akit te tegnap láttál álmodban, az győzni fog. És akkor minden úgy lesz, ahogy te álmodtad, Ferkó, s nem lesz bizony többé szegénység és nyomorúság ezen a földön.
