2014. január 6-án rendezték meg a III. Czuczor–Fogarasi-konferenciát – ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében.
A 19. században megjelent A Magyar Nyelv Szótára (Nagy-Szótár Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztésében) egyedülálló mű, értelmező és etimológiai szótár egyszerre, amelyet megjelenése óta sem követett hasonló kiadvány. A szótár sajátos nyelvfilozófiájával (a belhasonlítással, a gyökelmélettel) új nyelvészeti megközelítések alapját jelentette. Ennek nyelvészeti jelentőségét azonban az elmúlt évszázadokban méltatlanul elhallgatták.
Bevezetőként két, a szótár történetével kapcsolatos előadás hangzott el. Hujber Szabolcs nyelvész, magyartanár Hunfalvy Pálról és a CzF.-hez való viszonyáról, Pölcz Ádám PhD-hallgató pedig a szótár történetének fontosabb állomásairól tartott előadást. Kövecses Zoltán nyelvész, az ELTE egyetemi tanára kognitív nyelvészeti megközelítéssel, az es gyökön keresztül mutatta be a gyökelméleti megközelítéseket, és felhívta a figyelmet hasonló nemzetközi példákra is. Horváth Katalin nyugalmazott egyetemi docens a fog főnevük szócsaládjáról szólt a CzF. megközelítésében, Pomozi Péter, az ELTE docense pedig a történeti és területi gyökvariánsok problémáira hívta fel a figyelmet (ezeket a későbbi etimológusok merevebben kezelték, mint Czuczorék). Balázs Géza, az ELTE tanszékvezetője arról beszélt, hogy a hálózatkutatás szempontjából is igazolhatók a szótár módszerei.
A mai szótárszerkesztés szempontjai is helyet kaptak a konferencián. Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója szerint a szótár a közmondások szempontjából is valóságos kincsestár: 3.200 közmondás található benne, amelynek az L és M betű alá tartozó tagjait a résztvevők egy kis füzet formájában meg is kapták. Minya Károly főiskolai tanár mai lexikológiai szemmel vizsgálta a szótár anyagát, és ismét rámutatott Czuczorék szóelvonással kapcsolatos, helyes módszerére.
Üde színfoltjai voltak a konferenciának a néprajzi és pedagógiai ihletettségű előadások. Molnár Gergely néprajzkutató, PhD-hallgató a CzF. általános néprajzi megközelítéséről, Magyari Sára nyelvész, a Partiumi Egyetem oktatója a kert és az udvar magyar népdalokbeli képéről szólt. Molnár Zsolt és Molnárné Czeglédi Cecília az általuk kidolgozott Molnár–Czeglédi anyanyelv-tanítási módszer elméleti és gyakorlati alapjait mutatták be. Módszerük szerint a CzF. szemléletével megújítható lenne a nyelvtanoktatás: a betűtanítás arányának csökkentése mellett a hangok jelentésének tanítására kellene helyezni a nagyobb hangsúlyt. A konferencia utolsó előadója Hudy Árpád, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztője volt, aki A nyelv gyökhálózata címmel számos érdekes kapcsolódási pontra mutatott rá.
A szervezők nagy örömére nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalok is érdeklődtek a téma iránt – ezt az előadók között helyet kapott fiatal PhD-hallgatók és oktatók száma is mutatja. Kellemes meglepetés volt az is, amikor Hujber Szabolcs 40 diákjával jelent meg az eseményen, és így bő fél órára valóban zsúfolásig megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös terme.
Pölcz Ádám
