– Írja Petőfi Sándor ismert versében. Az anyanyelvet szerető, művelő nyelvészek, tanárok és diákok számára az ősz, az október nem csupán a szüretelést, a tarka tájat és a száz színben pompázó faleveleket jelenti – hiszen minden évben ilyenkor rendezik meg az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny országos, Kárpát-medencei döntőjét. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szívében, a Sátor-hegy lábánál gyűlnek össze fiatalok Erdélyből, Vajdaságból, Felvidékről és Magyarország számos pontjáról, hogy összemérjék tudásukat, rátermettségüket a magyar nyelv használatát illetően.
Immáron 47 esztendeje rendezi meg Sátoraljaújhelyben ezt a versenyt a település önkormányzata és – jelenlegi nevén – a Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája. Melyik másik város is lenne alkalmasabb egy ilyen verseny megszervezésére, mint Sátoraljaújhely? Hiszen a nyelvújítás atyja, Kazinczy Ferenc is itt élt és munkálkodott, illetve egy, ma már a városhoz tartozó kisebb településen, Széphalomban, melynek ő maga adta ezt a nevet. Ráadásul az Anyanyelvápolók Szövetsége a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában tartja minden év augusztusában ifjúsági anyanyelvi táborát is.
Az idei verseny október 18. és 20. között zajlott le. Több mint száz versenyző érkezett felkészítőtanárával a városba erre az alkalomra, határon innen és túlról egyaránt. A versenyzők zöme már 17-én, csütörtökön megérkezett a helyszínre, de voltak, akik csak másnap, a megnyitó napjára érkeztek. 18-án reggel a versenyzők izgatottan indultak el a az írásbeli verseny helyszínére, a Kossuth-gimnáziumba.
Itt először Tiszolci Józsefné, az intézmény igazgatója köszöntötte ünnepi gondolataival a résztvevőket, bemutatta az írásbeli forduló bírálóbizottságának tagjait, és szólt néhány szót a háromnapos verseny programjáról. Utána Hörcsikné Balla Katalin igazgatóhelyettes asszony ismertette az írásbeli forduló technikai részleteit, majd következett a sorszámhúzás. A versenyzőket három kategóriába sorolták: a szakképző iskolások mindannyian együtt, a gimnazisták pedig – nagy létszámukra való tekintettel – két külön csoportban teljesítették a verseny feladatait.
A Kossuth-gimnázium tantermeiben délelőtt pontban 9.00-kor elkezdhették a feladatlap kitöltését, erre három óra állt rendelkezésükre. A gimnazistáknak és a szakképzősöknek más-más, ám hasonló jellegű és nehézségű feladatokat kellett megoldaniuk. A feladatsor minden évben tartalmaz játékos nyelvi fejtörőket, központozással és toldalékokkal kapcsolatos feladatokat; a diákoknak számot kell adniuk idegen eredetű, régi és tájnyelvi szavak ismeretéről; tudniuk kell mondatokat tagmondatok és mondatrészek szerint elemezni, és a feladatsor végén egy hivatalos levelet is kell írniuk adott témában egy meghatározott címzettnek. Különleges feladat a hangsúlyjelölés: itt egy rövid szövegrész szavain kell a versenyzőknek jelölniük, hogyan hangosítanák meg élő beszédben az adott mondatokat. A hangsúlyokat és a szöveg tagolását a „Beszélni nehéz!” Péchy Blanka által kialakított rendszere szerint kell jelölni. (A gimnáziumi és szakképző iskolai feladatlapok elérhetők a Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium honlapján.)
Amíg a versenyzők dolgoztak, a felkészítőtanárok sem unatkoztak, hiszen a szervezők számukra is gondoskodtak délelőtti programról. Előbb egy kis városnézésre invitálták őket Sátoraljaújhelyben, majd lehetőségük nyílt meglátogatni Széphalomban A Magyar Nyelv Múzeumát. Az elmúlt évektől eltérően a délelőttre nem könyvbemutatóval, hanem egy különleges filmvetítéssel készültek a szervezők: Vojtkó Ferencnek a magyar kultúra napján idén bemutatott Jót s jól című filmjét tekinthették meg a jelenlévők. Ezután Nyiri Péter, a múzeum igazgatója, majd pedig Dankó Dénes alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Személyes élményein keresztül vallott az anyanyelvhez – és magához a versenyhez – való kötődéséről, hangsúlyozta az esemény fontosságát, és szellemes humorával mindenkit megnevettetett a közönség soraiban. Miután elmondta gondolatait, Vojtkó Ferenc filmrendezőt kérte szólásra, aki beszélt arról, milyen indíttatásból született a bemutatott alkotás. A Kazinczy Ferenc életéről és nyelvművelő munkásságáról szóló közel ötven perces dokumentumfilmben a szakma neves képviselői nyilatkoznak, mint például Dr. Kováts Dániel professzor úr vagy Fehér József, a Kazinczy Múzeum egykori igazgatója. Külön öröm, hogy az idei ifjúsági anyanyelvi tábor fiataljait is megszólaltatták a filmben: a szervezők közül Ábrahám Esztert, a táborozók közül pedig Ferencz-Nagy Zoltánt.
Miután a versenyzők befejezték a feladatlap kitöltését, és felkészítőik is visszatértek a számukra szervezett programokról, elfogyaszthatták a jól megérdemelt ebédet. Azt hihették volna, hogy ebéd után édes lesz a pihenés, ám erről szó sem volt: a Zemplén Kalandpark már várta a fiatalokat a különböző attrakciókkal, na meg egy kis adrenalinnal. Az ország legnagyobb bobpályáján szánkózhattak itt a vendégek, és a bátrabb jelentkezőknek lehetőségük volt drótkötélen átcsúszni a Magas-hegy és a Szár-hegy csúcsa között is. Olyanok is voltak, akik a libegőzést választották, amely a verőfényes napsütésben tökéletes alkalom volt nagy baráti beszélgetésekre.
A kalandparkkal a nap még közel sem ért véget. Vacsora után a Kossuth Lajos Művelődési Központban tartották a verseny ünnepélyes megnyitóját. Végre hallhattuk Szamosvölgyi Péter urat, a város polgármesterét, aki tőle megszokottan mély értelmű, elgondolkodtató beszédet mondott. Hangsúlyozta, mennyire fontos a mai világban az anyanyelvünkhöz való ragaszkodás és az anyanyelvi verseny, s hogy miért kell értékként tekintenünk ezekre. Polgármester urat követően a Nemzeti Művelődési Intézet képviselője mondta el ünnepi gondolatait, és köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálják anyanyelvünket.
Az est fénypontja az ünnepi műsor volt, melyet a fennállásának 230. évfordulóját ünneplő – Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium diákjai adtak elő. A zenés irodalmi összeállítás az intézmény humán munkaközösségének munkáját dicsérte.
Az ünnepélyes megnyitó után a versenyzők visszatértek szállásukra, a felkészítőpedagógusokat és a közreműködőket pedig polgármester úr a városháza dísztermében várta egy baráti fogadásra. Az ízletesebbnél ízletesebb fogások előtt a házigazda, Szamosvölgyi Péter polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd nem kisebb ember mondott pohárköszöntőt, mint – a szóbeli bírálóbizottság munkájában is részt vevő – Korzenszky Richárd atya, a tihanyi apátság nyugalmazott perjele. Richárd atyától többek között azt is megtudhattuk, hogy végre megvalósította régi álmát, és a kalandparkban – 77 évesen – ő maga is átcsúszott a drótkötélpályán a két hegycsúcs között.
Másnap következett a verseny mondhatni legfontosabb része, a szóbeli forduló. A hagyományokhoz híven a reggel a városháza udvarán kezdődött Kazinczy Ferenc mellszobrának megkoszorúzásával, és a diákok – a fentebb említett bontásban – innen vonultak a szóbeli megmérettetés helyszíneire.
Mindegyik kategóriában egy 4-4 főből álló zsűri értékelte a versenyzőket és határozta meg később a végeredményt. A délelőtt folyamán a diákoknak rövid felkészülési idő után egy adott témáról kellett elmondani gondolataikat, amire három perc állt a rendelkezésükre. A szóbelin nyújtott teljesítményük ⅔ részben határozta meg a végeredményt, érthető tehát, miért annyira fontos az alapos felkészülés, illetve világos, miért is hivatkoznak úgy az Édes anyanyelvünkre, mint „szónokversenyre”.
Az Édes anyanyelvünk azonban jóval több ennél. Hiszen a versenyzőknek nincsenek hetekkel korábban kiadva a témák (ezekről a bírálóbizottság tagjai is mindig csak a megelőző este döntenek!), így nem készíthetik el és nem gyakorolhatják be jó előre a szónoklatukat, mint más versenyeken. A diákok mindössze húsz perccel a megszólalásuk előtt kapják meg a négy tételből álló listát, s arról egyet kiválasztva kell egy háromperces monológot rögtönözniük – mindenféle külső segítség nélkül.
További nehezítés, hogy minden témánál meg van határozva, mi legyen a beszédnek a műfaja, sőt még az is, kik alkotják a képzeletbeli hallgatóságot, kikhez kell a szavaikat intézni. Bele kell képzelniük – sőt élniük – magukat az adott helyzetbe, és úgy kell előadni a témát, mintha valóban abban a meghatározott környezetben lennének – például egy rádiós beszélgetés, családi kör, iskolai közösség. De ha a téma leírásában az van megadva, akkor akár diáknyelven, egy baráti társaságban használt stílusban, tegeződve kell beszélni a teremben ülő társasághoz, melynek első sorában a zsűri tagjai néznek az ember szemébe – és ez igencsak zavarba ejtő lehet… Ez a feladat egyszerre teszi tehát próbára a tárgyi tudást, a műveltséget, a szövegalkotási és előadói képességet – és az ember lélekjelenlétét is.
Nem vitás, hogy ez hazánk egyik legnehezebb anyanyelvi versenye, és összetettségénél fogva számos olyan eleme van, amely az élet különböző területein jelentkező kihívásokra is felkészít. Így mindenképpen megéri részt venni a versenyen azoknak is, akik elsőre nem kapnak tárgyi jutalmat. Arról nem is beszélve, hogy így van lehetőségük a következő évben is átélni ennek a három napnak az élményeit, izgalmait – ugyanis aki egyszer díjazott lett, az a következő években már nem indulhat a versenyen.
A szombat délelőttel véget értek a kihívások, azonban a nap számos érdekességet tartogatott még. A versennyel ebben az évben is egybeesett egy másik tradicionális helyi rendezvény, ugyanis ezen a szombaton kerítettek sort a XVIII. Zsólyomkai Nyitott Pincék elnevezésű fesztiválra, mely mindig nagyon népszerű program az Újhelybe érkezők körében. A Szár-hegy és a Magas-hegy közötti keskeny völgyben meghúzódó pincesor öreg ajtajai ilyenkor kinyílnak az érdeklődők előtt, akik a helyi gazdák borait kóstolgatva közelebb kerülhetnek a világ legkülönlegesebb borkultúrájához, és így talán egy kicsivel jobban is fogják becsülni hazánk – saját hazájuk – értékeit.
Az Édes anyanyelvünk verseny minden évben tartogat egy rejtett kincset, melyet – nem lévén feltüntetve a hivatalos programban – csak kevesen szoktak felfedezni. A városközpontban lévő Szent István király templomban ilyenkor szombat este hattól Korzenszky Richárd atya celebrálja a misét. Az idén sem történt máshogy, s ez nagy megtiszteltetést jelentett a helyi gyülekezet számára is.
Este héttől pedig már a felhőtlen szórakozásé és nevetésé volt a főszerep. Mindenkit szeretettel vártak a színházba, ahol helyi színjátszó fiatalok előadásában a méltán híres Mamma Mia! musicalt tekinthette meg a nagyérdemű. Az ABBA zenekar megunhatatlan slágerei is csak emelték a hétvége fényét, és a színházból kifelé jövet mindenki azt énekelgette – magában vagy másokkal együtt: „Mamma mia!”
És ha az eddigi két napban nem izgultak eleget a versenyzők, vasárnap délelőtt még pótolhatták… Az eredményhirdetés napja virradt rájuk. A sok-sok éves hagyományt követve idén is Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumánál, a Kazinczy-emlékkertben tartották a díjkiosztót. Az ünnepség kezdetén a résztvevő intézmények, a verseny támogatói koszorút helyeztek el Kazinczy Ferenc sírjánál, majd az emlékcsarnok előtti kis téren kezdetét vette a várva várt eredményhirdetés.
Először az Anyanyelvápolók Szövetsége különdíjait adta át Juhász Judit, a szövetség elnöke, ezt követően pedig Sátoraljaújhely város emlékplakettjét kapta meg a huszonnégy legeredményesebb versenyző, akik jutalmukat Szamosvölgyi Péter polgármestertől vehették át.
Ezzel azonban még nem értek véget az izgalmak. A bírálóbizottság, a szervezők és támogatók számos különdíjat is kiosztottak a legjobb írásbeli, szóbeli és összetett eredményt elért tanulóknak. Különdíjat ítélt oda Sátoraljaújhely város, a Kazinczy Ferenc Társaság, az Esterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa, A Magyar Nyelv Múzeuma, a Sárospataki Tankerületi Központ, a Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület, a Sátoraljaújhelyi Rotary Klub, a Sátoraljaújhelyi Diákok Baráti Köre és a Pro Alma Matre Alapítvány.
Szóbeli teljesítményük alapján hat versenyző meghívást kapott az ELTE Kossuth Szónokversenyére is, végezetül pedig – több ízbeli eredményes felkészítő munkája elismeréseképpen – a város emlékplakettjét vehette át két pedagógus: Kiss Judit, az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium tanárnője, valamint Bóka Gábor, a Budapest, XIV. kerületi Szent István Gimnázium tanára. (A díjazottak listája ezen hivatkozást követve érhető el.)
A díjátadás végeztével Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a szóbeli bírálóbizottság tagja búcsúzott a résztvevőktől. Ünnepi záróbeszédében emlékeztetett arra, hogy ez a verseny – az értelmes gondolatok igényes, értető előadása – a mindennapok használatában sérült, torzult nyelvhasználatunk csorbáinak kiköszörülésére is hivatott hasonlóan a mérőeszközök időről időre szükséges hitelesítéséhez. Figyelmeztetett anyanyelvünk sérülékenységére, s beszédét egy hasonlattal zárta: minden nyelv egy külön hangszer; vigyázzunk a sajátunkra, hogy sohase szóljon hamisan!
Az Édes anyanyelvünk verseny 2019-es Kárpát-medencei döntője ezzel véget ért, azonban a résztvevők még hosszú percekig maradtak a díjkiosztó helyszínén: gratuláltak egymásnak, a frissen szerzett ismerősöknek – és nem csak saját eredményeiknek örültek. Szívet melengető volt látni a versenyzők arcán a boldogságot, melyet a tárgyjutalmak mellett azoknál sokkal fontosabb dolgok váltottak ki. Ezek pedig az emberi kapcsolatok. Azok a barátságok, melyek ezen a versenyen születtek, és gyakran egy életre szólnak. Az ilyen rendezvényeken a szakmaiság mellett a kapcsolatok építése és ápolása az egyik legfőbb feladat, hiszen ezek a kapcsolatok azok, melyek később táptalajt nyújtanak közös célok megvalósításához, anyanyelvünk élethosszig való műveléséhez, pallérozásához.
Csakúgy, mint a megelőzők, a 47. Édes anyanyelvünk verseny is remekül sikerült. A feladatok izgalmas megmérettetést, a délutáni-esti programok özöne pedig a kikapcsolódás legváltozatosabb módjait kínálták a résztvevőknek. Gratulálunk a szervezőknek, az eredményekhez pedig a versenyzőknek és a felkészítőknek! Reméljük, sokukkal találkozunk még az anyanyelvápolás más fórumain is!
Az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatának képes tudósítása megtekinthető a kapcsolódó galériában.
Mozgóképes összeállításunkban versenyzők és felkészítők nyilatkoznak élményeikről, a megmérettetés izgalmas pillanatairól:
A rendezvényről a Zemplén TV is beszámolt tudósításában: