Megkezdődött a magyar nyelv hete. A május 3-ig tartó rendezvénysorozathoz csatlakozva a Kárpát-medence minden szegletében tartanak előadásokat, foglalkozásokat, melyek célja az, hogy rávilágítsanak anyanyelvük értékeire, nemzetmegtartó erejére. A kiemelt események helyszíne idén Kárpátalja.
24-én Nagydobronyban voltak, 25-én Munkácson, 26-án Beregszászon lesznek a központi előadások. A Nagydobronyi Református Líceumban lezajlott nyitóünnepségen Juhász Judit, szövetségünk elnöke levélben köszöntötte az ünneplő közösséget. Levelét teljes terjedelmében, változatlan formában közöljük.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Igazgató Asszony! Kedves Tanárok és Diákok! Barátaim!
Szeretettel köszöntöm Önöket nyelvművelő mozgalmunk több mint fél évszázados rendezvénysorozatának, az 58. magyar nyelv hetének megnyitó ünnepségén. „Jól csak a szívével lát az ember” – tudjuk A kis herceg bölcsességéből, a világirodalom egyik legmegragadóbb, tüneményes és kortalan történetéből. Ezért jelenik meg előttem most a szépen felújított nagydobronyi líceum ünneplőbe öltözött közönsége. Ezért „láthatom” Önöket magam előtt e sorok megfogalmazásakor, holott éppen a szemem nehezen gyógyuló betegsége akadályozza meg személyes találkozásunkat, amelyre pedig nagyon készültem.
A kis herceg írójának, Antoine de Saint-Exupérynek elgondolkodtató és morálisan is emelkedett esszéiben többször megjelenik egy metafora: nézzünk meg egy kőrakást, bármekkorát, bármilyen értékes darabokból is álljon, egyenként holt anyag valamennyi. De az emberi szellem, akarat és szorgalom még katedrálist is képes emelni belőlük. A dirib-darab kövek eggyé faragva, csiszolva, illesztve magasabb minőségben átlényegülve életre kelnek, és megtelnek lélekkel, hogy az emberek tekintetét az Ég felé vezessék.
Talán nem vagyok dagályos, ha úgy érzem, hogy mi is egy nagyszerű katedrális építőkövei vagyunk. Mi, akik anyanyelvünk ügyéért munkálkodunk a katedrán vagy az iskolapadban, munkahelyünkön vagy a családunkban. Egyenként alig jutnánk egyről a kettőre, de összekapaszkodva őrzői, védelmezői, formálói lehetünk – és vagyunk is! – a magyar nyelvnek. Ezt itt, Kárpátalján igazán nem kell bizonygatnunk, csak tisztelettel fejet hajtanunk azok előtt, akiknek egy háború sújtotta ország kisebbségeként naponta meg kell küzdeniük szülőföldjükért, magyarságukért, a megmaradásért.
A tisztelet hozott Kárpátaljára bennünket. Az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének határozott szándéka volt, hogy idén tavasszal – az anyaországi, felvidéki és délvidéki rendezvények után – Kárpátalját vonjuk fénybe Nagydobrony, Munkács és Beregszász városát választva a központi ünnepségek helyszínéül. Sokat jelent számunkra, hogy dr. Orosz Ildikó elnök asszony igent mondott felkérésünkre, és vállalta a magyar nyelv hete fővédnöki tisztét.
Örömmel emlékezem budapesti találkozásunkra, amikor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében 2017. június 24-én átvette a Magyar Örökség-díjat. Ez állt a merített papírból készült oklevélen: „Orosz Ildikó, az általa alapított Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nemzetmegtartó tevékenysége Magyar Örökség.”
„Elmondhatjuk, Orosz Ildikó életét és alkotó energiáit erre a munkára tette föl.” – idézem Németh Zsolt országgyűlési képviselőnek, a Külügyi Bizottság elnökének laudációjából. „Aki valamennyire is ismeri azt a politikai közeget, amelyben Ildikónak küzdeni kellett, tudhatja: érdekeink érvényesítéséhez amazoni adottságokra van szüksége.”
Hiteles példaként tekintünk a közösségépítő és az iskolateremtő pedagógusra, aki Kazinczy Ferencet idézve vallja, hogy „gyönyörű jutalom […] eszköze lenni az Isteni kéznek, egy nem haszontalan tagja az egésznek.” És megerősíti a rábízottakat Széchenyi István szavaival: „Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve – esze, tudománya, szorgalma által.” Szinte vezérgondolata lehetne a magyar nyelv hetének is, amelyet e két idézettel tanít nekünk Orosz Ildikó.
De bizonyosan helyesen döntöttünk, amikor Vári-Fábián László megrendítő versének befejező sorait szántuk az idei magyar nyelv hetének jelmondatául: „Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv!” E szellemben szólnak majd az Anyanyelvápolók Szövetsége előadói, Pomozi Péter, Pusztay János és Török Annamária a kárpátaljai fiatalokhoz és az érdeklődő közönséghez. Itt mondok köszönetet az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetsége elnökének, Szántó Edit tanárnőnek, valamint Katona-Mironova Berta tanárnőnek, a Nagydobronyi Líceum igazgatójának; akik tanítványaikat évtizedek óta eredményesen készítik fel a Kárpát-medencei anyanyelvi versenyekre.
Azzal a hittel és bizalommal indítjuk útjára az 58. magyar nyelv hete rendezvénysorozatát, hogy törekvéseinket megerősíti anyanyelvünk tudatos és méltósággal megélt használatában. És átérezzük Vári-Fábián László 1984-ben írott sorainak igazságát:
Eleitől fogva
génjeinkben hordva:
anyaország, anyaöl,
anyatej, anyanyelv.
Mienk vagy!
Beszélünk fuldokolva,
ha fakad a sírás,
ha harsan az elv.
Makacs szánkra fegyelmet
izzó jogarral égess,
csak őrizz meg bennünket, édes,
édes anyanyelv!
Címlapképünkön Juhász Judit az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. májusi közgyűlésén. Fotó: Reiser György Lukács
