Ismeret és nyelv

Kalász Márton és a Gyermek-Bábel

2020. június 05. október 30th, 2021 Nincs hozzászólás

„Szerencsém volt a szülőfalummal, Somberekkel – szokta mesélni Kalász Márton költő, Kossuth- és Stephanus-díjas költő, a nemzet művésze, amikor a gyermekkoráról kérdezik őt. – Német falu volt, de laktak a környéken sokácok – német és szerb iskola is volt a faluban – és persze magyarok, később betelepített bukovinai székelyek is.”

Az 1934. szeptember 8-án született Kalász Márton anyanyelvhez való viszonyát, akárcsak lírai életművének ívét kivételessé teszi az, hogy tízéves koráig jóformán csak német szót hallott odahaza, aztán első költeményeit mégiscsak magyarul írta: „Nekem magyartanulás szempontjából fontos volt ez a közeg – emlékszik vissza azokra az évekre. – Utólag nehéz megmondani, hogy miért magyarul, hiszen tízéves koromig németül beszéltem. Amikor bekerültem Pécsre a ciszterciták gimnáziumába, pap-költő tanárom Ágoston Julián fölém hajolt, ahogy ültem a padban és csak annyit kérdezett – megdöbbenésemre nagyon szelíden: »Édes jó fiam, milyen nyelven beszélsz te magyarul?«”

Monográfusa Bartusz-Dobozi László megfogalmazása szerint Kalász Márton „a versei nyelvéül a maga által választott magyar irodalmi nyelve mellé nagyon hamar visszaszerette magához anyanyelvét, a németet. Fordításai, irodalmi barátságai, külföldi tapasztalatai, munkái, mind ezt a kettőséget bizonyítják. Itt sincs eleje vagy vége az életrajzi ívnek. Úgy érezzük, hogy nem egyiktől a másikig mutat, mint valami lingvisztikai útjelzőtábla, sokkal inkább olyan, mint az iránytű két szára: elválaszthatatlanul, folyamatosan és konstans módon kapcsolódnak egymáshoz, még ha közben ellentétes irányba is mutatnak.”

Az ifjú Kalász Márton tehetségére Pécsett felfigyelő irodalomtörténész, Ágoston Julián katolikus körökben nagyra becsült irodalomtörténész volt:

„Ágoston Julián könyveket adott nekem, foglalkozott velem, és elküldte költeményeimet a Vigiliához, Rónay Györgynek – mondta el Kalász Márton, amikor a pályakezdéséről kérdeztem akkoriban, amikor még a Magyar Írószövetség elnöke (2001-2007) volt. – 1953-ban közöltek először, büszkén mutattam édesanyámnak a folyóiratot, benne a versemmel.  Ágostont később internálták, Rónay azonban továbbra is segítette a költői pályám kibontakozását, és megismerkedtem Csorba Győzővel a Dunántúl című folyóirat munkatársával, ő szerkesztette első kötetemet, a Hajnali szekereket. Ágoston Juliánnal leveleztem, amint lehetett, ő meghalt a hatvanas években, de az első kötetemet még elolvashatta.”

Kalász Márton évtizedek óta gyűjti a Magyarországon élő németek múltjára vonatkozó dokumentumokat, visszaemlékezéseket, interjúkat. Prózaíróként a bűnösnek bélyegzett németség meghurcolása foglalkoztatja leginkább. Ez ösztönözte két regény, a Téli bárány, illetve a Tizedelőcédulák megírására.

„A bárány egy szeretetre méltó kis jószág, és a Megváltó jelképe – hangsúlyozta a költő. – A magyarországi németségnek megvan a saját szenvedéstörténete, ez adott ihletet a Téli bárány megírásához.  Sem ez, sem a később írott Tizedelőcédulák nem összegzése az általam gyűjtött anyagnak. A jövőben talán elkészülök azzal a regénnyel is…”

Kalász Márton költészetében és hitében a bárány alapélmény. „Úgy is, mint valóság, úgy is, mint a szenvedés metaforája – ahogyan Szakolczay Lajos kritikusnak mondta. – Egyik versemben, amely megtalálható a Rejtek (1990) című kötetben, meg is írtam ezt az élményt: »gyerekkoromban a bárány / húsvét előtt a kerten túl a / rétet legelte; / ölelhettük a nyakát – nem hasonlított / arra, akit fölfüggesztenek / a keresztre / szemünk kvarcfény, szeme sugár / a bárány szemében / zöld, zsenge levél volt – / s örvendtünk; rá eszméltünk, amikor péntek délután / önmagát siratta énekünkön át / fönt a hegyen a félholt / aki napkeltére aztán föltámadott / e bárány testébe vissza / vértelen sebbel tért; / szökdelt a páston – senki se gondolt vele, / hogy ő lesz, / akit megölhetnek majd vétkeinkért.” (Bárány)

Gyermekkora emlékeiről, anyanyelvi, családi és közösségi hovatartozásáról, hitéről megindítóan szépen vall a Szent István társulat gondozásában megjelent Gyermek-Bábel című kötetében. A kötet novellái, versei, esszéi nyomán az olvasó számára nyilvánvaló, hogyan és milyen nyelven beszél az immáron 85. életévét betöltő Kalász Márton magyarul. Ha úgy tetszik életművével adott választ egykori szeretett-tisztelt paptanára, Ágoston Julián kérdésére.

Borbély László

Leave a Reply