December a karácsony hónapja, ekkor gyúlnak ki az ünnepi fények, és telnek meg az utcák fenyőárusokkal, kézműves vásárokkal. De vajon meddig nyúlik vissza a karácsonyi ünneplés eredete? Hogyan töltik az év utolsó napjait a világ különböző pontjain?
Mit ünneplünk december 25-én?
December 25. karácsony. Legalábbis a katolikusoknál és a protestánsoknál – az ortodox kereszténység ugyanis a Juliánus-naptárat használja, mely szerint december 25-e tizenhárom nappal későbbre, a Gergely-naptár szerint január 7-re esik. Az eltérő időpont ellenére is mind a keleti, mind a nyugati keresztények többsége egyetért abban, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe, ugyanakkor már a Biblia is igazolja azon kutatókat, akik annak időpontját tavaszra datálják. Mi az oka tehát a decemberi ünneplésnek? I. sz. 325-ben a níceai zsinaton elrendelték, hogy Jézus Krisztus születésének a napja december 25. Azonban már előtte is hagyomány volt az ünneplés ezen a napon a Római Birodalomban. December 21. a téli napforduló napja. Az ókori Rómában a Szaturnália ünnepe december 17-én kezdődött el, de előfordult, hogy az ünnep egy hétig is eltartott, és ilyenkor az utolsó napja december 25. volt. Később a Mithrász-ünnep esett a mai karácsony napjára. Mindezen ünnepekben közös, hogy a fényt ünneplik. Noha a zsidó kultúrában nem a Gergely-naptár szerint folynak a napok, a hanukára készülődés egybeesik a karácsonyi várakozással, az advent időszakával.
Vladimir Borovikovsky: Krisztus születése
Kihez jön a Mikulás?
Míg Magyarországon december 6. a Mikulás-nap, addig például az angolszász országokban, mint az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok vagy Ausztrália, e napot nem ünneplik. Ugyanakkor karácsony napján a Mikulás az, aki az ajándékokat hozza, ellentétben a magyar hagyománnyal, ahol ugyanezt a szerepet a Jézuska (Erdélyben az angyal) tölti be. Olaszországban is, hasonlóan az angol ajkúakhoz, a Mikulás érkezik december 25-én este, ám az olasz kultúrában Befana, a boszorkány nagyon hasonlít a mi Mikulásunkhoz, csak vele ellentétben ő nem december 6-án, hanem január 6-án, vízkeresztkor ajándékozza meg a gyerekeket. Ezen a napon nemcsak az olasz, de a spanyol gyerekek is újabb ajándékoknak örülhetnek, ugyanis január 5-én érkeznek a Háromkirályok, karneválhoz hasonlatos felvonulással. Igaz, az ajándékozás náluk is vízkereszt napján történik, amikor mi Magyarországon a karácsonyfát bontjuk. A jó gyerekek mindig édességet, a rossz gyerekek a Mikulástól virgácsot, Befanától egy harisnya szenet, a Háromkirályoktól ún. carbónt – szintén édesség, csak a külleme szén – kapnak.
A Háromkirályok Zaragozában (forrás: costadelsolmagazin.com)
A szeretet és a császár ünnepe
Napjainkban a karácsony nem csak mint egyházi ünnep van jelen az emberek életében. A karácsonyt mint a „szeretet ünnepét” a nem keresztény családok is ünneplik. A karácsony attribútuma a karácsonyfa, az ajándékozás, és a karácsonyi dalok – amelyek sok slágerrel ellentétben évről évre változatlanok. Érdekesség, hogy a nyugati civilizáció beáramlásával Japánban is nagy érdeklődés övezi a hagyományosan keresztény ünnepet. Ám míg az európai országokban karácsony napja munkaszüneti nap is, addig Japánban nem – ők december 23-án maradnak otthon családtagjaikkal, hogy a regnáló császár születésnapjáról megemlékezzenek. Persze ennek a karácsonyhoz semmi köze sincs, de azt a fajta meghittséget, amit a karácsony jelent, náluk mégis ez a nap hordozza. Minthogy Japánban nincs meg az a hitbéli háttér, ami az európai kultúrákban, így az ottaniak jellemzően szórakozóhelyeken töltik az estét. (Persze ilyen Európában is van – Franciaországban már-már szokás, hogy miután a gyerekek elaludtak, a szülők elmennek otthonról a barátaikkal, hogy együtt szórakozzanak.)
És most, hogy már ki-ki mindezeket megtudta, vagy csak átismételte: mindenki készülődhet a karácsonyra – a maga módján.
Mitró Dániel
