Ismét eljött a szeptember és a becsengetés. Tetszik vagy nem, ilyenkor minden az iskoláról és a tanulásról szól. Úgy gondoltuk, mi is „megkérdezünk” a témában egy igazán nagy embert: nem mástól, mint magától Kazinczy Ferenctől kértünk nevelési és tanulási tanácsokat.
Kazinczy nyelvművelő, irodalomszervező volt, a kor fiatal költőinek bálványa – és nagycsaládos apa. Hét gyermeket nevelt fel, naplói és levelezése tanúsága szerint igen gondosan és odaadóan.
„Egy apa – és egy olyan apa, mint magad – a gyermekeiben nemcsak folytatja életét, hanem jólelkűségének s munkásságának jótéteményeit is általnyújtja a maga sírján a jövendő világra” – írja Cserey Miklós Kazinczynak. Valóban nem kétséges, hogy a jó nevelés kérdése nagyon fontos volt a nyelvújító számára, írásaiban sokat elmélkedett róla, sőt, elsőszülött fiát is Rousseau műve után keresztelte Emilnek.
Tekintettel az eltelt 200 évre, bocsássuk meg Kazinczynak, hogy (mai szemmel nézve) nem volt minden értelemben modern. Először is, határozottan másfajta nevelést tartott szükségesnek a fiú- és a lánygyermekek számára, ám érdekes módon az utóbbiról írt többet. Leányait imádott felesége, Sophie képére szerette volna formálni. „Legyenek ők oly csendes, fényetlen, de jó lelkek, mint anyjok.” Úgy vélte, a lánynevelés elsődleges feladata az, hogy a leendő asszonyok majd jó feleségek és anyák legyenek, ugyanakkor a műveltséget a nők számára is fontosnak tartotta. Szerinte az asszony ne legyen tudós, ne akarjon csillogni, de érezze a szépet, szeresse a hazát, buzdítsa férjét, és semmiképpen se maradjon kultúra nélkül.
Első a magyar nyelv, utána a művészetek
Épp ezért a kor kedvelt tárgyait, a fizikát, a matézist és Kant tanait nem tartotta szükséges tananyagnak. Helyette elsőként a magyar nyelvet kell megtanulni a gyerekeknek, másodiknak a műveltség nyelvét, a franciát. Úgy gondolta, a közélet nyelvét, a németet nem kell tanítani, azt úgyis megtanulják maguktól, a német irodalmat azonban az „olvasmánylista” élére helyezte.
A nyelvek után a legfontosabb stúdiumok a muzsika és a festés, azaz a művészetek. Kazinczy a lányok számára ezt „nem ragyogó, de hasznos” nevelésnek tartotta, és naplójában rengeteg büszkeséggel és gyönyörködéssel írt lányai rajz-, zongora- vagy éppen tánctehetségének kibontakozásáról, majd később fia irodalmi szárnypróbálgatásairól. Elmondása szerint nem szabott gátat a kreativitásnak, hagyta a gyerekeket szabadon alkotni. Úgy vélte, „aki rosszul bátran, szabadon nem írt, sohasem fog jól.”
Jegyzetelni, nem pedig szó szerint tanulni
Érdekesek a pedagógiai módszerekről alkotott elképzelései is. Sok mai diák is örömmel fogadná az elvet, miszerint gyermekei semmit ne tanuljanak könyvből, szó szerint. Azért persze hozzáteszi a kivételt: kivéve a „legjobb poéták legjobb darabjait”, „hogy emlékezetük gyakoroltassék”, és „mert az olyat jó könyv nélkül tudni.” Elsődleges tanulási módszernek az excerptázást, azaz kivonatolást, jegyzetelést szánta. Ugyanakkor több helyen megjegyzi, hogy ellenzi, sőt veszedelmesnek tartja a játékos tanulást, bár előfordult, hogy a kisgyermek bájának ő sem tudott ellenállni. A négyéves Eugénia lányának például evőeszközökkel rakosgatta ki a betűket. („Most még szabad” – mentegette magát utána a szigorú nevelőből elérzékenyült apává váló Kazinczy.)
Otthon nevelni – emberséget tanulni
A legfontosabb nevelési alapelv azonban mégis az volt, hogy a gyermekek, ameddig csak lehet, maradjanak otthon. Az akkoriban divatos bécsi nevelést Kazinczy egyértelműen elvetette. „Sem erszényem nem engedi, hogy Bécsben neveljem, sem szívem; nem lehetek el nélkülök; és mit ér az a bécsi nevelés! Nem magyaroknak neveltetnek ott, hanem németeknek.” – írja naplójában. Kazinczy gyermekei nevelését és tanítását maga akarta felügyelni. Hozatott ugyan nevelőket, többek között Bécsből is, de úgy gondolta, ha a gyerekek otthon vannak, biztos lehet benne, hogy nem kerülnek olyan közegbe, ahol megrontanák a lelküket. A nevelők mellett Sophie is tanította a saját és a környékbeli gyerekeket, és a férje leírása szerint szigorú tanító volt. A fiúkat Sárospatakra akarta küldeni, otthon azonban kevesebbet foglalkozott velük, mint a lányokkal. „Fiaim hátrább állanak a tanulásban koraiknál, de amely akarva történt. Nem szeretem a praecox gyümölcsöt.” – vallja.
Jean Baptiste Siméon Chardin La gouvernante c. festményének részlete
A lélek nevelése viszont nem lehet túl korai, és talán éppen ez Kazinczy „neveléselméletének” fő tanulsága. Bár nagy gondot fordított arra, hogy gyermekei művészeteket tanuljanak, olvassanak, művelődjenek, legfontosabb nevelési módszere mégis a példamutatás volt. Leginkább azt kívánta, hogy a gyerekek a szüleik és nevelőik példájából tanuljanak emberséget: „Az én fedelem alatt sok jó ember lakik, s gyermekeimnek gondolkodása, morálja nem lehet rossz.”
Dömötör Andrea
Forrás:
Kazinczy Ferenc (szerk.: Szilágyi Ferenc) 1984. Sophie. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó