Milyen volt régen a karácsony? Mi került az ünnepi asztalra? Miért volt fontos az alma? Mivel díszítették eleink a karácsonyfát – egyáltalán: mióta állítanak fenyőt karácsonykor a magyar nyelvterületen? Karácsonyra hangolódó írásunkból kiderül!
A karácsonyi asztal – mágikus és „stresszmentesítő” cselekedetek
Amint korábbi cikkünkben is említettük, karácsony napja 25-e, de gyerekként valószínűleg sokan 24-hez kötötték, hiszen sokaknak ilyenkor jön a Jézuska vagy az angyal. Ez sem újkeletű azonban, hiszen már a szentestének, más néven karácsony böjtjének (sok helyen böjtöltek ezen a napon), bőved estéjének is szinte forgatókönyvszerűen előírt szokásai voltak, melyek a karácsonyi asztal körül zajlottak.
Az asztalra vagy köré helyezett tárgyaknak mind mágikus erejük volt. Ilyen volt már maga az abrosz is, melyet csak ekkor terítettek az asztalra, egyébként vető- vagy sütőabroszként használták. De megszentelődnek az asztal alá helyezett tárgyak is! Régen a gazda az állatoknak adandó szénát, szalmát, magvakat, vagy akár szerszámokat helyezett az asztal alá, hogy így biztosítsa a bő termést, illetve szerencsét a jövő esztendőre.
Az asztalra a legtöbb tájegységen minden esetben került egész kenyér vagy kalács (hogy egész évben legyen), alma, dió, sült tök, fokhagyma, bor – mindnek mágikus, egészségmegőrző szerepe volt. A morzsát sem szabadott kidobni, legfennebb a tyúkoknak adni, vagy más mágikus és gyógyító eljárásokban felhasználni.
Manapság sokat beszélünk a karácsonyi stresszről, a megfelelési kényszerről, mely nemcsak a nőket érinti, de talán mégis őket nagyobb mértékben, főleg ha egy nagy családi karácsony háziasszonyaként kell helytállniuk. Eleinknek erre is megvolt a módszerük, hogy legalább szentestén nyugton ülhessenek a gazdasszonyok: nem állhattak fel a karácsonyi asztal mellől, hiszen akkor a kotlósaik nem lennének jó ülősek. Kedves férjek, gyerekek: a családi bőség érdekében ne hagyják a „gazdasszonyt” felállni az ünnepi asztaltól, bármit is felejtettek ki a menüből!
Dél-alföldi karácsonyi asztal (forrás: opskk.mezobereny.hu)
Az a mágikus alma…
Az alma általában az egészséget, teljességet szimbolizálja, éppen ezért számtalan mágikus cselekedet kapcsolódik hozzá. A lányok almáról mosakodtak szépség- és egészségvarázsló célzattal, almáról itatták a jószágot is. Elsősorban a palócoknál, de nem csak, a családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.
Karácsonyfa, életfa
Bár ma talán el sem tudjuk képzelni a karácsonyt fenyő nélkül, a karácsonyfa-állítás meglehetősen új szokás, a magyar nyelvterület egyes (főleg szegényebb) vidékein csak a második világháború után terjedt el. Persze, előzményei voltak, melyek az újjászülető fény pogány szokásaiból, illetve, liturgikus vonatkozásban a paradicsomjátéknak nevezett karácsonyi misztériumjáték elemeiből (életfa) eredeztethetők. Sokfelé ún. termőágat, a lakodalmi életfához hasonló vagy valamire felfüggesztett, tüskéből, bürökből, kökényágból készített zöld ágat állítottak, de tudunk fehér vagy piros papírral bevont száraz faágról is. Ezeket aranyozott dióval, almával, sőt, egyes helyeken ültetni való hagymával díszítették.
Az első fenyő karácsonyfát Magyarországon Brunswick Teréz állította, 1824-ben. A szokást a nagygazdák kezdeményezték, tájegységtől függően volt, ahol már az 1920-30-as években, volt, ahol csak a XX. század második felében vált általánossá. A hagyományos karácsonyfadíszek a fent említetteken kívül mézeskalács, aszalt gyümölcs, tökmag, pattogatott kukorica, kockacukor voltak. A fa alá betlehemet vagy a Szentcsalád képét helyezték.
Mai díszeinknek egy másik fontos elemének, a fényfüzérnek vagy az egyéb girlandoknak is valószínűleg pogánykori gyökerei vannak. Részint kézenfekvő a fényszimbolika – régen gyertyákkal, ma általában ledes égőkkel díszítjük a karácsonyfát. Ám még a fenyőállítás előtt is díszítették lánccal a karácsonyi ágakat: ez a feltevések szerint a paradicsomi életfáról származó kígyót jelképezte.
Karácsonyi munkatilalom
Nemcsak a karácsonyi asztal mellől nem volt szabad felállnia a gazdasszonynak, hanem egész karácsony napján, vagyis 25-én tilos volt mindenféle munkát végezni, az időt egymásnak, a pihenésnek, az ünnepnek kellett szentelni. Az állatoknak előre odakészítették az eledelt, a család számára is az előtte való napokon főztek. De tilos a használt edényeket, tányérokat elmosogatni, a szemetet kivinni, söpörni is csak az asztal alá szabad, különben „kisöpörnénk” a szerencsét a házból. Ugyanilyen megokolásból kölcsönadni, kölcsönkérni sem szabad december 25-én.
Széman E. Rózsa
Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika (1997): Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.
