Szemle

Kvaterkázás – Wacha Imre anekdotái nyelvészekről, nyelvművelőkről

2016. november 30. március 13th, 2017 Nincs hozzászólás

Wacha Imre a Kvaterkázás című kötetbe gyűjtött össze rengeteg történetet a XX. század második felének nyelvészeiről, nyelvművelőiről. Legendák, emberközeli történetek, nyelvművelő előadások, egyetemi évek könnyed kis anekdotái ezek. Olvashatunk Péchy Blanka takarékosságáról, Lőrincze Lajos fogyokúrájáról vagy arról, hogy Grétsy László miért nem szereti a gombát.

Derűs visszaemlékezések, anekdoták… – ez fogad, amikor kinyitom a Kvaterkázás című kötetet, ami 2016 őszén jelent meg Wacha Imre gyűjtéseiből. Még bele sem lapozok, amikor már tudom, egész biztosan a könyv egészét áthatja majd az a derű, ami a szerkesztő-szerzőre, Wacha Imrére is mindig jellemző.

A tanár úr „innen-onnan, saját emlékeiből és pletykákból összehordogatta” a 300 oldalnyi anyagot a XX. század második felének magyar nyelvészeiről, nyelvművelőiről.

Egyszerre korrajz és életrajz is ez. A különböző anekdotákon keresztül bepillantást nyerhetünk Wacha Imre és a körülötte lévő emberek, nyelvészek mindennapjaiba. Professzorokat, tudósokat, tanárokat ismerhetünk meg közelről, emberi oldalukról.

Mentés

Mentés

„Pedig ők is hús-vér emberek, vannak jó és rossz pillanataik, gondjaik, örömeik, apró botlásaik és szép tetteik, emberi, tudósi sikereik és kudarcaik, ünnepi pillanataik és munkás, bakizó hétköznapjaik, amikor munkaruhában, de lélekben esetleg papucsban, háziköntösben, melegítőben tevékenykednek.”

A kötet az egyetemi évekkel kezdődik, amikor a tanár úr még maga is diák volt. Szívet melengető történeteket olvashatunk most ebben a kötetben például Wacha Imre professzorairól. Egy-egy személyhez több kis történet is tartozik, így tudjuk meg, hogy Pais Dezső „pattogva, rekedtes hangon beszélt, mindig tömören fogalmazta meg mondanivalóját”, de azt is megtudjuk, mi is az a titokzatos Kruzsok, a nyelvészek fehérasztal-társasága, és hogy hogyan rendeztek minden évben Nyelvész farsangot.

Ezt követik a Nyelvtudományi Intézet körül töltött évek, személyekre lebontva. Megismerhetjük közelebbről Lőrincze Lajost, a diétáját, a gyűjteményét, és megtudhatjuk, hogy miért mondta egy szabálysértés alkalmával Lőrincze tanár úrnak egy rendőrbiztos:

„Ugye, Tanár úr! A KRESZ is van annyira nehéz, mint a helyesírás.”

Majd találkozhatunk az anyanyelvi, nyelvművelő mozgalom tagjaval, Deme Lászlóval, Péchy Blankával, és rengeteg emléket olvashatunk a győri és sátoraljaújhelyi versenyekről, ez utóbbiakat Wacha tanár úr külön csokorba gyűjtötte.

Bár 60-70 – sőt, az áthagyományozott történetek révén akár több – év anyaga sok időnek tűnik, a kis történeteket olvasva rájöhetünk, hogy mi, emberek nem változunk: ugyanúgy tudtak régen is nevetni, ugyanúgy ugratták egymást a munkatársak. Az olvasmányok pedig a végén egy nagy egésszé formálódnak, összefüggenek.

Szívesen ajánljuk ezt a kötetet mindenkinek: aki egy kicsit közelebbről szeretné megismerni Wacha Imrét és az élményeit; aki akarja látni, milyen is egy nyelvész emberi oldala; aki szeretné tudni, mi történik az anyanyelvi versenyeken a színfalak mögött; aki szeretne korrajzot kapni a XX. század második feléről; aki visszaröpülne kicsit az időben és látni akarja, hogy szórakoztak, nevettették meg egymást pár éve, évtizede pályatársak, barátok.

Akárhányszor ott vagyunk egy-egy anyanyelvi rendezvényen, táborban vagy versenyen, Wacha tanár úrtól mindig kapunk egy kis útravalót, értékes gondolatot, ötletet. Mi – az ő szava járásával élve – „pernahajderek”, igyekszünk az ő tanácsait mindig megfogadni. Őszintén köszönjük ezt a kis kötetet neki.

Muszka Ágnes

A Kvaterkázás c. kötetet az Anyanyelvápolók Szövetsége adta ki. A könyvet anyanyelvi rendezvényeinken, eseményeinken kereshetik az érdeklődők, vagy érdeklődjenek a kovacs.zsuzsanna[kukac]anyanyelvapolo.hu e-mail címen.

Mentés

Leave a Reply