Jött értem a fekete hajó / Jött értem fekete vizen. / Álom-királyfit, vitt tova vitt / Moslék-országnak mentiben - / Fekete hajó, fekete vizen. (Karinthy Frigyes)

Hóttig heverészek, / Egyszer se hibázok, / Hótom után angyalokkal / Vígan parolázok. (Karinthy Frigyes)

Reszket e cserje, mert / Verebekkel telt terhe, / S reszket lelkem, mert / Eszem, kedves veled telt.

Parabola, parabola / antenna, / nézzünk tévét / éppen ma! (Lackfi János)

Mint aki halkan belelépett. / És jönnek távol, ferde illatok / Mint kósza lányok és hideg cselédek / Kiknek bús kontyán angyal andalog / Mint aki halkan belelépett. (Karinthy)

Ide repül, oda kotor, / tele önnel minden bokor, / bár nincs is bokor a házban, / s a kakast se kell magázzam. (Lackfi János)

Este van, este van: nagyi nyugalomba / vonult, nem is csinál semmit tavaly óta, / a székén kötöget, hársfateát iszik, / elkészül a sállal legkésőbb hajnalig (Vörös István)

Odafelé autóbuszon / Azon töprenkedem, / Elbűvölni mivel fogom / Megint szerelmesem? (Lackfi János)

Bútorban szú zizeg, / fúrja csak magát, / ha egyszer végére ér, / szétesik a ház. (Lackfi János)

De Afrikában fú az antipasszát / És négerek masszálnak pántlimasszát / És ott az ég oly régi, égi méla. (Karinthy Frigyes)