A magyar nyelv napja tiszteletére november 11-én rendezett gálaesten Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára is köszöntette a résztvevőket, hangsúlyozva anyanyelvünk sokszínűségében rejlő közösségteremtő erejét. Beszédét alább közöljük.
A magyar nyelv napja alkalmából az Emberi Erőforrás Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkársága nevében szeretettel köszöntöm az Anyanyelvápolók Szövetsége Gálaestjén megjelent kedves Vendégeket!
Tisztelettel hajtok fejet az idén 25 éves mozgalom, az Anyanyelvápolók Szövetsége tevékenysége, értékközvetítése előtt, amely immár negyed évszázada látja el hiánypótló feladatát.
Fontos számomra a mai nap, hiszen együtt ünnepelhetjük az anyanyelvünk sokszínűségében rejlő közösségteremtő erőt! Erre az erőre nagyon nagy szükségünk van, mert ez a belső összetartozásunk, a magyar identitásunk fundamentuma! Oda kell figyelnünk arra, hogy napjaink társadalmi változásai a nyelvjárások életére is jelentős hatással vannak. Ezeknek a változásoknak a hatására sajnos csökken a nyelvjárásokat beszélők száma, egyre kevesebb tájszót használunk, s a nyelvjárások egyre inkább a köznyelvhez közelednek, pedig a nyelvjárásainkkal mindannyian gazdagabbak vagyunk! Emiatt a magyar nyelv táji szépségeire és gazdagságára hívja fel a figyelmet a mai Gálaest, ugyanis a Kárpát-medence magyar közösségének a nyelvjárásain szólalnak meg a mai műsor előadói.
A magyar nyelvjáráskutatás mindmáig legnagyobb vállalkozásának, a nemzeti nyelvatlaszunk gyűjtéseinek kezdete óta sok évtized telt el, s immár fél évszázada, hogy a magyar nyelvtudomány két jeles alakja, Lőrincze Lajos és Imre Samu a kárpátaljai gyűjtéseket elvégezte. Szinte az utolsó pillanatban rögzítették az ottani nyelvi állapotot. Sok mindennel már a 24. órában vagyunk, vagy már azon is túl. Éppen ezért fontos az az értékmentés, amelyet az Anyanyelvápolók Szövetség végez.
Lőrincze Lajost szeretném idézni, akivel még kis gimnazistaként lehetőségem volt személyesen is megismerkedni, akitől egy bukovinai parasztember Baranyában azt kérdezte: „– Tanár úr, volt-e már Erdélyben? – Voltam – válaszolt Lőrincze Lajos. – Hát Moldvában volt-e? – Voltam ott is. – Szép dolog – mondta –, mert a szép tájak megismerésétől és emberekkel való találkozásoktól megnől az ember szíve.” Ezzel a Lőrincze-idézettel köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket, hiszen szívmelengető pillanat és felemelő érzés az anyanyelvünket és nyelvjárásaink ügyét képviselő szövetséget ünnepelni!
Hoppál Péter
