Mintegy hatvan fő gyűlt össze nagycsütörtök estéjén a főváros szívében, hogy felelevenítsük szeretett televíziós műsorunk, a két éve megszüntetett Nyelvőrző emlékezetes pillanatait. A hagyományteremtő estnek Józsa Judit korondi kerámiaművész belvárosi galériája adott otthont.
„…S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, –
az Ur áll mögöttem.”
(Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről – részlet)
Matula Ágnes, a Nyelvőrző című műsor felelős szerkesztője Dsida Jenő versével köszöntötte az első Nyelvőrző Szalon résztvevőit. A budapesti helyszín március 24-én este megtelt érdeklődő tekintetekkel. Mindannyian azért mentünk el, hogy egy kis lángot visszakapjunk a két éve megszűnt anyanyelvi műsorból. Ezt a lángot élesztette fel az a közel háromnegyed óra, amelyben megtekinthettük a Nyelvőrző két emlékezetes adását. A jelenlévő fiatalok – akik mára dolgozó felnőttekké cseperedtek – boldogan szemlélték az öt-hat évvel ezelőtti, önfeledt gimnazista önmagukat.
A házigazda, Józsa Judit, köszöntőjében arról beszélt, hogy nem véletlen az est húsvéthoz közeli időpontja: bízik benne, hogy a Nyelvőrző feltámadhat. Sajnos egyelőre a képernyőn nem tudjuk megvalósítani a továbbélést. Jó hír viszont, hogy minden hónap negyedik csütörtökén olyan emberek gyűlhetnek össze a Nyelvőrző Szalonban, akiknek fontos magyar nyelvünk számtalan kincsének megőrzése, a helyes beszéd és természetesen az anyanyelvápoló fiatalokkal való közös játék.
Ezután a Nyelvőrző korábbi játékmestere, Kerekes Barnabás anyanyelvi foglalkozása következett. Bevezető gondolataiban elmondta, hogy egyre kevesebb anyanyelvi adás van a médiában, pedig nagy szükség lenne rájuk. Az egymással folytatott kommunikációban, különböző élethelyzetekben gyakran botlunk bele olyan hibákba, amelyek rontják mondanivalónk érthetőségét. Ennek illusztrálására olyan példákat említett tanár úr, amelyek a televízióban, rádióban hangzottak el. A példák szemléletes magyarázata után következett a várva várt licitjáték, amelyben az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatának vezetőségi tagjai a nyelvi játékok egyik legnépszerűbb formájával ismertették meg a közönséget. A rövid bemutató után mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy csatlakozzon egy közös játékhoz, és az érdeklődők élvezettel kapcsolódtak be a fejtörők megoldásába. Akadtak könnyebb és nehezebb feladványok is, így mindenki megmutathatta tudását, és új ismeretekkel gyarapodva térhetett haza.
Legközelebb április 28-án találkozunk, és erre az alkalomra is szeretettel várjuk, hívjuk az anyanyelv és a játékok iránt érdeklődő vendégeinket.
Gillich Kata
