Egy év kényszerű kihagyás után a Georgius Aranka Társaság Ifjúsági Tagozata idén ismét megtartotta hagyományos évnyitó rendezvényét. Az eseményről Burkhardt Zsófia és Darabont Csenge számol be.
Remény és összekapaszkodás. Ennek jegyében telt a Georgius Aranka Társaság Ifjúsági Tagozatának 2021. október 9-én megrendezett tanévnyitó találkozója. Ezen a gyönyörű szombat reggelen a Kolozsvári Református Kollégiumban gyűltünk össze, felfegyverkezve korunk elengedhetetlen tartozékaival, a maszkkal és a „zöldigazolvánnyal”.
Miután – az elmúlt másfél évben szinte ösztönössé vált visszafogottsággal, óvatossággal – kiörvendeztük magunkat a viszontlátás felett (és meggyőződtünk arról, hogy minden maszkos arcnak beazonosítottuk a tulajdonosát), elénekeltük az Örökségünk című dalt. „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, / A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom.” A dal az idei nyári széphalmi anyanyelvi tábornak a himnuszává vált. Szövege híven tükrözi az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Georgius Aranka Társaság céljait: a magyar nyelv őrzésén túl a többi „anyanyelvünk”: a szeretet, a tisztelet, a hagyományos értékek, a kultúra, az emberség, az alázat megőrzését, továbbadását.
A nyitóéneket követően Airizer Andrea és Barazsuly Viktória Adrienn, az Aranka Társaság ifjúsági vezetőségének tagjai és az esemény főszervezői hivatalosan is megnyitották a találkozót, amely valójában a társaság rendezvényei közül a legkevésbé formális, hiszen célja legfőképpen a találkozás, az együttlét, a közös vissza- és előretekintés. Ezután Farmati Anna, a Georgius Aranka Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket: A két év kihagyás után megrendezett találkozó kulcsszavaként hangsúlyozta a reményt, amely a szűkös időkben éltetett minket, s amellyel a folytatásra/jövőbe tekintünk.
Ezt követően Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke, a nyári táborok szakmai vezetője, mindannyiunk legkedvesebb Tanár ura szólt hozzánk. Ő az összekapaszkodást nevezte meg a megmaradásunk zálogaként. A gondoktól terhes időkben, járványhelyzetben, a globalizálódó világban és az atomizálódó társadalomban az egyetlen mód közösségünk és lelki egészségünk megőrzésére az összekapaszkodás; az, ha szíveink gyertyáit egy helyre gyűjtjük, hiszen így, együtt válik legerősebbé a fényük, a melegük.
Az új főszervezők tolmácsolták Széman Emese Rózsa üzenetét is, aki idén, több mint egy évtizedes munka után adta át a stafétabotot utódainak, és sajnos nem tudott jelen lenni a találkozón. Ezután bemutatták a két újonnan megválasztott vezetőségi tagot, akik felvételéről a találkozó előtti napokban döntött az ifjúsági vezetőség: Burkhardt Zsófia és Darabont Csenge csatlakozott a csapathoz.
Visszatekintettünk az elmúlt két év eseményeire: megnéztük a 2021-es zsoboki és széphalmi táborról, illetve a 2020 nyarán megrendezett online „zsoboki” táborról készült vetítést is. A főszervezők elmondták, hogy a járványhelyzet miatt nem mernek biztos időpontokat közölni a jövőben megszervezendő események kapcsán, egyedül a következő zsoboki tábor dátumát tűzték már ki, hagyományosan július második hetére.
A vissza- és előretekintést közös ebéd követte, majd az Ampelopsis Versszínház gondoskodott „kulturális csemegéről”. Az előadás remek hangulatot teremtett, Karinthy Frigyes egyedi és humoros szövegei mindenki tetszését elnyerték. A délután hátralevő része kötetlenül telt. A találkozás öröme mindnekiben nosztalgiát ébresztett: eszünkbe jutottak a közös emlékek, a feledhetetlen pillanatok. A Bordi-estek hangulatát megidézve körbeültünk és énekelni kezdtük a jól ismert dalokat. Csodálatos érzés volt látni, hogy ez a közösség a távolság és a járvány ellenére is összegyűlt, és hálával teli szívvel dalolt. A délutánt egy közös játékkal zártuk, ahol mindenki önfeledten szórakozott.
Ez a találkozó nagyszerű lehetőséget nyújtott a kapcsolatok ápolására és erősítésére, s ismét megtapasztaltuk, hogy „egy vérből valók vagyunk”.
A rendezvényen Reiser György Lukács fényképezett. A képek megtekinthetők a kapcsolódó galériában.
