Idén tizenharmadik alkalommal vezettek tábori naplót a XXIX. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Tábor lakói. Idén a hagyományainktól eltérően, minden nap másik táborozó osztotta meg velünk élményeit, gondolatait és érzéseit a tábori közösségről, a programokról és a hangulatról. Mint minden évben, így idén is a naplóírók kilétét a tábor utolsó napján éjszaka, a táborzáráskor ismerhették meg a táborozók. A naplóbejegyzések betekintést engednek a tábor komoly, mégis örömteli életébe, amiket változtatások nélkül közlünk.
Péntek, 2022. augusztus 5.
Kedves Tábori Napló!
2022. augusztus 5-e van, a tábor kezdete. Péntek reggel izgatottan keltem fel, hiszen tudtam, hogy elkezdődik a tábor, amit már nagyon vártam. Pakolás közben sok szép emlék eszembe jutott. Visszaemlékeztem hogy hogyan is telt az a pár nap, amit Széphalomban töltöttünk. Emlékszem az esti játékokra, beszélgetésekre, az előadásokra és a tábor hangulatára. Emlékszem még, ahogy ismeretlen emberekből barátok lesznek. Délelőtt a barátaimmal az állomáson vártuk a vonatot. Az utazás több, mint két óra volt. Délután három óra tájékán a táborozók többsége megérkezett. Jó volt újra régi ismerősökkel, barátokkal beszélgetni és új embereket megismerni. 17 órakor elkezdődött az ünnepélyes megnyitó a városháza dísztermében. A megnyitót követte a vacsora. A vacsorát vidám hangulat, önfeledt nevetés jellemezte. Ezután A Magyar Nyelv Múzeumában megtörtént a bemutatkozás és a táborrend ismertetése. Az éjszaka hosszúra nyúlt, de ennek ellenére kíváncsian és lelkesen várom a következő napokat.
Ádám Tibor József
Szombat, 2022. augusztus 6.
Itt ülök a csillámló sziklafalon, helyett a park padjának susogó szelében. Szoktatom a szívemet az íráshoz. „Idesereglett, ami tovatűnt”. Ez az első teljes napom, napunk itt a táborban. A Magyar Nyelv Múzeumának előadótermében Ibolya néni, nekem Fábiánné Dr. Szenczi Ibolya beszél a magatartásmintákról. Introvertált-extrovertált, nap-éj, fent-lent, kint-bent. Ellentétpárok. Csakúgy, mint ahogy a mai világ homlokegyenest a másik irányba megy, mint amit itt tanítanak nekünk. Jó érzés végre egy közösséghez tartozni, hol a hagyományos értéket képviselik, tiszteletre, szeretetre, hitre, emberségre tanítanak bennünket. Ez érződött ezen az előadáson is, a Hotel Margaret című sorozatban szereplő emberek viselkedését, magatartását állítva elénk intő például, óvó jelként, hogy csacsogó, csobogó tudásunk patakja ne tévedjen rossz útra, s ha egyszer eljön az idő, a saját gyerekeinket már jól tudjuk táplálni folyóvá vált tudásunkkal. Következő előadónk személyében egy igazán bátor, mondhatni vagány hölgyet ismerhettünk meg, aki a börtönnyelvvel, börtönnyelvészettel foglalkozik. Valós történeteivel, saját tapasztalataival fűszerezett produkciója megerősítette bennem azt, amit már a Magyar Kultúra lapjai alapján is sejtettem, – hogy ez egy nem mindennapi szakma. De Ránki Sára mégis látogatta a börtönöket, míg tehette, így volt nyelvészként a rendőrök segítségére. Utána következett a harmadik napirendi pontunk, a sátoraljaújhelyi levéltár meglátogatása. Elképesztő mennyiségű információt zúdított ránk idegenvezetőnk a kuruc föld ismertetésétől kezdve Kossuthon, Rákóczin s családján, a papirosok mibenlétén át Kazinczy levéltárosi munkásságáig. Miután a Városházán található Levéltárat elhagytuk, a Börtönmúzeumba mentünk. Sok érdekességet lehetett tanulni a kínzások módszereiről, a rabok elhelyezéséről, a cellabeli életről, s sok egyébről. Kifáradva tértünk vissza szállásunkra, hogy elköltsük vacsoránkat, felkészüljünk a Bordi-estre. Az egyik legfényesebben ragyogó csillag eme esemény a tábori élmények mennyboltozatján, noha majdnem az összes dal, azaz megzenésített vers éneklése közben bőgtem. Annyira megkapó hangulat uralkodott a gitárszó által betöltött teremben, ahol természetesen én is együtt nevettem színészkedő társaimmal, hogy igazán a szívembe zártam Bordi Andrást, a vele együtt ezt az este kezdődő, az éjszakába nyúló programot. Soraim zárásaként annyit jegyeznék le, hogy a lélek exponál, és finom lemezén örökre ottmarad minden. Ez a nap is. Köszönöm.
Gyarmati Eszter
Vasárnap, 2022. augusztus 7.
Miután nagynehezen felkeltem, és levonszoltam magam, hogy méltóságteljesen induljon a nap. Majd az átmozgató edzés és a finom reggeli után, a múzeumba vettük az irányt. Ami zseniális ötlet volt, hisz a hasunk már tele volt, ideje, hogy az agyunk is megteljen. Ezt követően zseniális előadásnak voltunk szem-és fültanúi. Ismét rá kellett jönnöm arra, hogy minden téma lehet érdekes, ha az megfelelően van előadva. Valójában ez a féle feleszmélés az egész hetemet végigkövette. Mint például a libegőn való felfelé utazáson is. Hiszen egy nagyon jó és tartalmas beszélgetés keretein belül még közelebb kerülhettem ahhoz a szakmához, amit majd választani szeretnék. A sok-sok ijesztgetés után megnyugodott a lelkem, a sok pozitív beszámoló után. Ezt most is köszönöm. Miután megszakadt a beszélgetés a libegő megálltával egy újabb lelki sokk ért, mikor fent a kilátón nekiálltunk táncolni, majd énekelni. Az a felszabadító érzés, mikor tudod, hogy senki nem szól meg a hangod vagy bármi más miatt. Ezen a napon már sikerül nyitnom mások felé, és jó érzés volt, hogy akárkihez odamentem, nem szóltak meg, nem küldtek el. Jó emberek vettek körbe, akik mellett én is jó embernek érezhettem magam. Felszabadultam és sírás nélkül tudtam beszélni olyan érzelmekről, amik a lelkem legmélyén voltak. A libegőről lefelé jövet is egy mérhetetlenül okos emberrel beszélgethettem. Megosztottuk a saját nézőpontunkat egymással. Rengeteget nevettem őszintén, nem csak ezen a napon, hanem egész héten. Ahogyan gyönyörű barátnőm fogalmazná meg: „csillognak a szemei ennek a lánynak”. Őszinte leszek. Mikor megkaptam ezt a feladatot, rengeteget idegeskedtem. Nem egészen éreztem elégnek magam ehhez. Nem is ilyen jellegű munkáim vannak. Viszont egy hatalmas beszélgetés a megbízómmal sokat segített. Megértette velem, hogy ennek nem kell, hogy egy drámai monológ legyen. Szimplán csak legyen letisztult, őszinte és szívből jövő. Most a napló végére érve azt gondolom, hogy tényleg olyan, mint egy elemi iskolás, harmadikos szövegem – viszont pont ezért jó. Most a tábornak köszönhetően rájöttem, nem muszáj mindig drámaian és elvontan fogalmazni. Elég, ha szívemből fakad minden.
Árpás Anna
Hétfő, 2022. augusztus 8.
Kedves tábori napló!
Ma reggel mindenki szívfájdalmára fél órával hamarabb kellett felkelni.
Reggeli után felszálltunk a buszra és elindultunk a Megyer-hegyi kilátóhoz. A kilátó tetején vidáman énekeltünk népdalokat és megcsodáltuk a tájat. Majd gyönyörködtünk a tengerszem látványában is. A túrázás közben sokat beszélgettünk, nevettünk.
Az utunk következő megállója a Sárospataki Református Kollégium volt. Ahol megtekinthettünk egy kiállítást és megismerkedhettünk a Kollégium történelmével.
Az ebéd annyira finom volt, hogy a fiúk megküzdöttek pár szelet rántotthúsért. Miután mindenki jóllakott, visszasétálunk a buszhoz és elindultunk Füzérre. A buszúton sokan elaludtak és mi aranyos képet készítettünk róluk.
A füzéri várban egy tárlatvezetésen vettünk részt, amely során Balázs és Ábel együtt megtekinthették a csillagos eget a kápolnában. A tárlatvezetés után lehetőségünk volt szabadon felfedezni a várat. Volt, amikor csak hosszú percekig csodáltuk a kilátást és a szerencsésebbek láthatták a kilátót és a libegőt is. Fenn a várban elkészítettük a csoportképet.
Hamar visszaértünk a panzióba. A vacsora izgalmakkal teli volt, Ricsi hatalmas átéléssel mesélte el a Jóban rosszban utolsó részének eseményeit, majd meghallgathattuk a főcímdalt, amit Anna és Ricsi adott elő. Az előzenekar után átmentünk a múzeumba és elkezdődött a Misztrál együttes koncertje. Hamar rájuk hangolódtunk és teljesen elvarázsoltak minket.
Az estét beszélgetéssel és játékkal zártuk. A mai napért is nagyon hálás vagyok.
Sztankovics Réka
Kedd, 2022. augusztus 9.
Reggeli tornán Erika ott várt már minket, mint mindig. Bemelegítés után jót táncoltunk. Reggeli után mindenki átment a múzeumba. Nagyon érdekes és tartalmas előadást hallhattunk Kerekes Barnabástól. Tanár úr beszélt a helyes és helytelen köszönési formákról. Hallhattunk az illemszabályokról. Sok helyzet elpróbálása tette még interaktívabbá az előadást. Az ezt követő rövid szünet után Kiss Gábor kapott szót. A Tinta Könyvkiadó igazgatójának segítségével vizsgálhattuk a nyelvcsaládokat és a magyar szavak eredetét. Érdekes feladatokat oldottunk meg. Azok a táborozók, akik a legtöbb pontot érték el, ajándékkönyvet kaptak. Ezután kedvezményes könyvvásárral kedveskedtek nekünk. Az ebéd elfogyasztása után minden csapat megkapta a térképét és kezdetét vette az akadályverseny. A múzeum kertjében, az indulókat énekelve kerestük fel az állomásokat. Dorkánál zsákban ugrálás és közmondások kitalálása volt a feladat. Andi és Balázs diótöréssel és tabuval várt minket. Zsófiéknál Wikipédiáról kapunk feladatot. Gyurinál és Marcinál Nagy-Magyarország megyéit kellett kirakni. Karoláék versekkel vártak minket. Dórián és Évi egy kicsit rendhagyó Twisterrel készült, meg egy kis felesleges fizikai munkával. Ádám, Erika és Ricsi akadályánál szerencsekereket pörgettünk és az ABBA zenekarral ismerkedtünk. Vacsora után táncház volt. A Tindia együttes szuper hangulatot varázsolt. Andi körtáncokat és páros táncokat is tanított. A mezítlábasok talpa mind befeketedett. Gyönyörű dalt tanultunk. A csujogatástól visszhangzott a múzeum. Másnapra átnyúló beszélgetéssel és társasozással zártuk a napot. Köszönjük szépen a sok élményt!
Schmidt Csobán
Szerda, 2022. augusztus 10.
Kedves naplóm,
Ma nem leszek átlagos,
Nem tagadom, ma mindenki másnapos.
De nem azért, mert megszegte a tábori szabályt,
Hanem mert legyőzött sok társas akadályt.
A korai lefekvés tegnap fél 3-ra sikerült,
Így a másnapi felkelés nehéz, az kiderült.
Sem üres, sem édes nem volt a reggeli,
Ezt végre Dórián, a szervező is kedveli.
A múzeum fele a csapat baktatva haladt,
A nagy sietségben a szandálom elszakadt.
Odaértünk nyolc ötvenkilenc hatvanra,
Figyelmesek lettünk egy irtó nagy hangra.
A hangszóróból reklám szólt,
Ez egy igazán jó előadás volt!
A Duna tévé hangja kiskoromat idézte,
Mintha édesanyám a szobában tévézne.
A szerkesztő előadását álmosan is bírtuk,
A ragacsfalra utána csalfa cetlit írtunk.
Azután a színház fogadott be minket,
S a mozivászon kápráztatta álmos szemeinket.
Az ebédben már volt édes,
Nem más, mint egy barack.
De pityóka és hús is volt,
Éhen most nem maradsz.
Ezután csapatban indultunk játékra,
Felfedeztük a nagy kertet feladatokkal még ma.
A vacsora finom rizsa és sajt volt,
Melyért minden asztalnál ülő harcolt.
De ezután jött csak az igazi csata,
Melyet megnyert a pirosak csapata.
Korán lefeküdni ma sem sikerült,
Nem erősségünk ez, gyorsan kiderült.
Ha valaki ebbe a táborba újra eljutna,
Ne feledje, időben (s nem éjszaka) kell készülni a Ki mit tud?-ra!
Kedves naplóm, kérlek, ne feledd írásom,
S ha Erdély felől hallod zokogó sírásom,
Csak örömkönnyekkel s nevetve mesélem a tábort,
Az otthoniaknak, kik még nem láttak soha ily’ mámort.
Tankó Anett-Márta
Csütörtök, 2022. augusztus 11.
Csütörtök reggel egy rendhagyó előadáson vehetünk részt. Megismertük a helyet, ahol az egész hetet töltöttük, a Magyar Nyelv Múzeumát. Nyiri Péter igazgató úr a Múzeumkertben sétálva vezetett körbe bennünket, így nemcsak hallás után raktároztunk az információkat, láttuk és tapasztaltuk is. A következő másfél órában három vezetőségi tag előadását hallottuk. Balázs azt a szomorú igazságot térképezte fel előttünk, hogy ha nem teszünk semmit környezetünk érdekében, pár év múlva ki tudja mi lesz majd. Zolitól a magyar nyelv iránti rajongást, az efelé vezető utat tanultuk és ismertük meg, Ricsi bácsitól pedig a pölöskei tóról, ennek szépségeiről, lehetőségeiről és halfaunajáról is hallottunk. A változatosság kedvéért ebédre rizst kaptunk, ami után kis csúszással kezdetét vette a Ki mit tud?. Különböző tematikájú, stílusú és hangulatú produkcióknak voltunk nézői (és előadói). Túró Rudi evéstől (aminek kiváló közvetítője volt Dórián), éneklésig, Kányádi Sándor versszavalástól színjátszásig mindenféle volt itt. A Sötétek Színtársulata a nevük ellenében egy színes, kreatív és igen humoros előadást helyezett elénk, ami (ha szabad ilyet mondanom) egyből a kedvencemé vált. Az előző napokkal ellentétben a mai volt számomra a legérzelmesebb, ami a leghamarabb telt el. Reggel felkelve azt kértem, bárcsak sose érne véget ez a mai nap. Mivel ez nem lehetséges, most csak azt kérem, hogy sose felejtsem el.
Gombár Aletta