Mi Zsobok? Egyeseknek csak egy egyszerű település 40 km-re Kolozsvártól. Viszont akik már valaha megtapasztalták az ott lezajló „furcsaságot”, azok teljesen más értelmet adnak ennek a szónak. Ugyanis ez a „furcsaság” a Georgius Aranka Társaság által szervezett Aranka György Anyanyelvi Tábor, amit 5. alkalommal rendeztek meg az anyanyelvüket ápoló erdélyi magyar ifjaknak, július 15–20. között.
Idén másodszor vettem részt, mint táborozó, azzal a különbséggel, hogy most már tudtam mi vár rám. Érdekes volt nézni az új táborozókat, s belegondolni abba, hogy egykoron én is izgultam, hogy vajon mily szörnyűségeket és unalmas tanulást hozhat egy anyanyelvápoló tábor. Természetesen akkor tévedtem, és ahogy mondják: az okos ember tanul a hibáiból – ezért jelentkeztem ismét.
Mint mindig, az idei tábor is a kolozsvári vasútállomáson kezdődött. Akkor, amikor beléptem az állomás ajtaján, s megpillantottam az ismerős arcokat az elmúlt táborból. Ezután következett egy alvással teli vonatozás Zsobokra, mert Zsobokon az egyik elem amiből kevés van, az az alvás. Mikor megérkezett a vonat, mintha dézsából öntötték volna a vizet, olyan erősen esett. Voltak szerencsések, akik felkészültek az ilyen vészhelyzetekre, sajnos én nem tartoztam ezek közé, ennek ellenére emelt fővel áztam bőrig, amíg lesétáltunk a Bethesda Gyermekotthonhoz, a tábor területére. Egy gyors átvedlés után megesett az első tábori étkezés. (Itt egy pillanatra eltérek a meséléstől és külön megköszönöm a szakácsnőknek, hogy mindig finom ételekkel látják el a táborozókat.) Miután mindenki új erőre kapott a vacsorától, elkezdődhetett a tábor hivatalos megnyitója, amely az esőre való tekintettel a hagyománytól eltérően nem a zsoboki templomban volt, hanem a gyermekotthon nagytermében. A megnyitó után következett az először táborozóknak a legizzasztóbb pillanat, a bemutatkozás és az ezt követő ismerkedős játékok, amelyek tökéletesen oldották a kezdeti feszültséget.
Másnap délelőtt igazi mesterektől tanulhattunk. A kommunikációról és az előadásmódról tartott előadást Wacha Imre tanár úr, a Kazinczy-verseny milyenségét Kerekes Barnabás tanár úr tolmácsolta nekünk, a kreatív írásra pedig Balázs Imre József buzdított. A délután első felében az ASz és az ASzISz mutatkozott be, majd megtekinthettük Zsobok népi értékeit. A program különlegessége az volt, hogy megadatott a lehetőség, hogy beöltözhessünk kalotaszegi népviseletbe. A nap fénypontja viszont csak ezután következett: a várva várt Bordi-est, mert a világon csak két embertípus létezik: aki szereti Bordi Andrást és aki még nem ismeri. Bordi András foglalkozása az, amely minden évben felrobbantja a feszültséget a táborozók között és összekovácsolja a csapatot, a legeslegegyszerűbb módon: együtt éneklünk és játszunk egy keveset, ami idén például megközelítőleg 6 órán keresztül zajlott.
Szerda reggel Kelemen Csongor színigyakorlataival fejlesztettük a ritmusérzékünket és reakcióidőnket, jókedvvel fűszerezve. Ezt követően a délelőtt Kerekes tanár úr „diktatúrájával” telt el. Ezalatt a tanár úr hatásosan csiszolta a lelkünket, legalábbis az enyémet, és megmutatta, hogy egy ilyen gonosz világban is lehet jó és civilizált embernek lenni, anélkül, hogy meg kelljen váltani a világot. Az ebédhez már új emberként ültem le. Majd teli hassal nekivágtunk a „megerőltető” akadályversenynek, mely csupa éneklés, nevetés és szórakozás volt. Este, utolsó energiatartalékunkat is elhasználtuk, így Zsobokon fölszállott a páva és mindenki átadta magát a néptáncnak.
Csütörtökön megismerkedtünk a szamosújvári örmény közösség múltjával, meglátogattuk a cegei Wass-kúriát, illetve Pusztakamaráson Sütő András szülőházát. Esténket pedig Kerekes tanár úr licitjátéka, majd egy Wass Albertről szóló dokumentumfilm töltötte be.
Pénteken elérkezett az utolsó nap. A délelőtt érdekes szakmai előadásokkal telt el, Weöres Sándorról, Psychéről és a rovásírásról a Sediánszky család mesélt nekünk. Délután Albert Júlia színművésznő tárta fel a beszédtechnika titkait szórakoztató gyakorlatokkal. A délutáni Ki mit tud? szórakozással, nagyon szép produkciókkal és fantasztikus hangulattal telt el. A táborzárás idén is könnyeket követelt, melyek a kedves pillanatokra való emlékezés alkalmával kerültek elő. Miután hivatalosan lezárult a tábor, sokan feláldozták az éjszakát és a hajnalt egy utolsó együttlétre. A szombati nap délelőttje, a szeretetteljes búcsúzkodásnak volt szentelve. A gyakorlatban a tábor a vonatállomáson teljesen lezárult, viszont amit mindenki hazavitt a táborból, az valami olyan megfoghatatlan dolog, amelyet örökké magunkban hordozunk.
A hivatalos programismertetés mellett viszont muszáj kicsit arról írnom, hogy mi Zsobok? Ezekután valóban csak egy település? Nekem már nem, hisz’ nekünk táborozóknak Zsobok: szeretet, bizalom, mosoly, kedvesség, ölelés, örök barátság, felfrissülés, szórakozás, Kerekes tanár úr, öröm, tisztelet, éjszakába nyúló beszélgetések, anyanyelv, élet, Bordi-est, nagyon jó hangulat és még nagyon sok minden. Ez az egész úgy hangzik, mint egy utópia. Az igazság az, hogy ez az is, Zsobok egy utópia. És ez az utópia, mint valami „méreg” fertőzte meg a fiatalokat, azzal a folytonos vággyal, hogy életben tartsák az ott szerzett barátságokat, tapasztalatokat, tanításokat, értékeket és hogy minden évben nem szűnő idegességgel számolják, hogy hány nap van még a következő táborig.
Zsobok nekem már a második otthonom. Tudom, hogy oda bármikor, bármilyen hangulatban megyek, mindig szívesen fogadnak, ott megújulhatok, olyan mint egy feltöltőállomás, mert sehol máshol nincs annyi boldogság, mosoly és szeretet. A legszebb az egészben, hogy mindezt két tényező segíti elő, az egyik, hogy figyelünk arra, mit mondunk és hogyan mondjuk azt, a másik az, hogy egyszerűen figyelünk a körülöttünk lévőkre.
Szeretném megköszönni Kerekes tanár úrnak, az ASZ Ifjúsági Tagozatának, a Georgius Aranka Társaságnak, minden támogatónak és mindenki másnak akik segédkeztek a tábor szervezésében. Köszönöm szépen, hogy megadták és remélem továbbra is megadják a lehetőséget, hogy részt vegyek a táborban.
A tábort az Ismerős Arcok együttes Mennyit ér? című dalának egyik szakasza jellemzi a legjobban:
„Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.”
Lukács Dániel
