Jelenkori hagyományaink közül egyik legélőbb a február 14-i Valentin-nap, azaz Szent Bálint napja. A szerelmesek napjának mai szokása az angolszász országokból terjedt el magyar nyelvterületen is az 1990-es években, de eredete jóval régebbre nyúlik vissza.
Szent Bálint, Terni püspöke
A szerelmesek napja kialakulásának legelterjedtebb legendája szerint a III. században élt Bálint (Valentinus) püspök keresztény szokások szerint összeadta a szerelmes párokat a dél-umbriai Terni (ókori nevén Interamna) városában, köztük katonákat is, holott ez a császári törvények szerint tilos volt. II. Claudius császár keresztény hite miatt bebörtönöztette, ahol Bálint visszaadta a börtönőr vak lányának látását. Mielőtt kivégezték volna (február 14-én), búcsúüzenetet küldött a lánynak, „a te Bálintod” aláírással. Ennek a legendának nyomán vált a XIV. században a jegyesek és fiatal házasok, majd később általánosan a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentjévé.
Szent Bálint püspök. Forrás: multkor.hu
Faunus és Lupercalia
Mint majdnem minden keresztény ünnepnek, Szent Bálint ünnepének is ókori római gyökerei vannak. A február 13–15. közötti pásztorünnep a 13-i Faunus (Pán, a pásztorok kecskeszarvú és -lábú görög istene) és a 15-i Lupercalia (más néven Februa – innen a hónap neve) összeolvadásából jött létre. Ezen az ünnepen főként tisztító és termékenységvarázsló rítusokat végeztek; ekkor volt Júnónak, a házasság istennőjének ünnepe is. Az egyszerű nép között pedig az a szokás dívott, hogy a fiatal férfiak egy kalapból kihúzták egy-egy hajadon nőnek a nevét; állítólag az így alakult párok egy részének tagjai valóban egymásba szerettek.
Madarak napja
A magyar néphagyományban is a termékenységgel, párválasztással kapcsolatos szokások és hiedelmek fűződnek ehhez a naphoz. Egyes vidékeken a kotló sikeres ültetésére tartották alkalmasnak február 14-ét, máshol facsemetéket plántáltak e napon, és termésre is jósoltak: hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. A Tiszántúlon úgy vélték, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, és ekkor jönnek vissza a vadgalambok, a tavasz közeledtét jelezve.
Bár Szent Bálint kultusza Magyarországon a német lakosság körében élt igazán, például Kalotaszegen találunk olyan szerelmi ajándéknak készült vetélőt, amelyre a febr. 14-i dátumot faragták.
1997 óta ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű irodalmi díjat, 2006 óta a Bálint-napi Balassi-fesztivál keretén belül.
Kalotaszegi vetélő 1883-ból, amely szerelmi ajándéknak készült Bálint-napra. A fából készült vetélő vésetének szövege: „1883-Ba Február 14 Kén”. Forrás: Wikipédia.
Shakespeare és a Bálint-nap
A mai Valentin-napi hagyományok mindenképpen angolszász gyökerekre vezethetők vissza. Angliában 1383-ból eredeztetik népszerűségét, amikor ezen a napon mutatták be a királyi udvar Valentin-ünnepségén Geoffrey Chauce angol költőnek a Madarak parlamentje c. művét, mely arról szól, miként gyülekeztek a madarak Triász, a természet istennője köré, hogy párra találjanak. A Bálint-napi ajándék- illetve virágküldés a XV. századi angliai szokásokig vezethető vissza.
Angliában a Bálint-nap olyannyira a közismert ünnepek közé tartozott, hogy még Shakespeare is megemlíti a Hamletben. Az apja halálába beleőrült Ophélia éneke pedig eléggé félreérthetetlen…
„Holnap szent Bálint napja lesz,
Mindjárt reggel korán;
És ablakodnál, párodul,
Ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött,
Ajtót nyitott neki:
Bement a lány, de mint leány
Többé nem jöve ki.”
„Be my Valentine”, avagy Valentin-nap manapság
A Valentin-nap története kicsit hasonlít a haloweenéhoz. Napjainkban a régi európai Bálint-napi hagyományok helyét egyre inkább átveszi az amerikából elterjedt, kommercializálódott ünnep, melyet a virágüzletek és az édességipar tett általánosan ismertté. Ezen a napon meghatványozódik az eladott virágok és szívecskés ajándéktárgyak száma, sok helyen tereken, parkokban házasságkötő sártakat állítanak fel, ahol (jelképesen) örök hűséget fogadhatnak egymásnak a szerelmespárok.
Széman E. Rózsa
Források:
Bálint-nap
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997. Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.
W. Shakespeare: Hamlet
