Szemle

Beszédaktusok a magyar nyelvben – Szili Katalin: Tetté vált szavak

Ha egy problémát kimondasz, félig már meg is oldottad – tartja egy görög szólás. Sok olyan helyzet van azonban, amikor valaminek a kimondásával magát a cselekvést hatjuk végre: ezek a beszédaktusok, nyelvi cselekedeteink legkisebb, önálló funkcióval bíró egységei. A beszédaktusok elméletéről és gyakorlatáról ír Szili Katalin Tetté vált szavak című könyvében, ami a Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

A nyelvi cselekvések jelenléte egyértelmű az olyan mondatoknál, mint Bocsánatot kérek, Megtiltom, hogy elmenj!, Megígérem, hogy ott leszek, hiszen ezek esetében az ige magába foglalja azt a cselekvést, amit tenni szándékoztam (valóban bocsánatot kérek, valóban megtiltom, és valóban megígérem – nem csak kimondom). Szintén cselekvést kifejezőek a felszólító mondatok: Csukd be az ablakot!, Írj egy ajánlólevelet! – az elsőben utasítunk, a másodikban kérünk, vagyis mindkettőben cselekszünk.

Eléred a sót? El.

Vannak azonban olyan nyelvi formák, közvetett beszédaktusok, amelyek esetében bonyolultabb a cselekvés felismerése, és a hallgatónak az értelmezéshez, válaszoláshoz kiterjedt apparátust kell mozgósítania, fel kell ismernie a beszélő eredeti szándékát, adott esetben közös háttértudással kell rendelkezniük (az előző példáknál maradva: Huzat van.; Kellene nekem egy ajánlólevél.).
Ha például azt kérdi valaki, hogy Eléred a sót?, minden bizonnyal nem csupán arra kíváncsi, hogy fizikai helyzetünk és képességeink megengedik-e, hogy megfogjuk az asztalon lévő sótartót, hanem egyúttal kérést is intéz felénk, hogy amennyiben elérjük, adjuk oda neki. Ezt minden anyanyelvi, azonos kultúrával rendelkező személy megérti, és eszerint cselekszik. Épp ezért válhat szituációs komikummá, ha valaki szó szerint érti, és a kérdésre válaszolva annyit mond: El. – de nem tesz semmi többet.

A nyelvészet legfiatalabb ága és a jelentések viszonya

A fentiekhez hasonló beszédbeli cselekvéseket kutatja a beszédaktus-elmélet, mellyel elsőként 1962-ben J. L. Austin foglalkozott, majd tanítványa, John R. Searle foglalta koherensebb keretbe a nyelvi cselekvéseket. Szili Katalin könyvének, a Tetté vált szavaknak harmadik fejezetét szenteli a beszédaktus-elméletek kialakulásának és jelentőségének felvázolására, részletesen bemutatva az elméletek közötti eltéréseket, a beszédaktusok hierarchiáját, klasszifikációját – ilyen részletességgel magyar nyelven elsőként.

Ahogyan szintén első ízben kaphatunk a kötetben magyarul összefoglalót a beszédaktus-kutatásokkal foglalkozó nyelvészeti tudományterületről, a nyelvészet legfiatalabb ágáról, a pragmatikáról is, mely talán a kívülállók számára is izgalmassá teheti a nyelvészet világát, hiszen vizsgálódásainak középpontjában a nyelv használója áll. Az összefoglaló azért különösen fontos a magyar nyelvű szakirodalomban, mert maguk a pragmatikát művelő nyelvészek között sincsen teljes egyetértés arra nézve, hogy mi is ez a tudomány, vagy hogyan kell művelni. A kötetet bevezető fejezetben nyomon követhetjük a pragmatika kialakulását, olvashatunk a különböző szempontok alapján megalkotott definíciók egymást kiegészítő értelmezésének lehetőségéről, a pragmatika mint tudomány kutatási területei alapján történő felosztásáról. Mindez azonban korántsem olyan száraz, mint amilyennek első hallásra tűnhet. Bár a szerző a könyvet elsősorban egyetemi hallgatóknak, fiatal nyelvészeknek szánta, a laikus olvasó is érdekesnek találhatja például a társalgáselemzéssel, vagy az udvariassági jelenségek vizsgálatával foglalkozó fejezeteket.

A második fejezet a szemantika és a pragmatika kapcsolatával, valamint a szemantikai és pragmatikai jelentés viszonyával foglalkozik. A szemantika a nyelvi formák jelentését és jelentésváltozatait kutató tudományág; Szili Katalin könyvében a nyelvi cselekvésektől nem messze álló elméleti kérdést, a beszélő közlésének „láthatatlan” jelentését állítja a középpontba, arra keresve a választ, hogy miként lehetséges, hogy a nyelv azzal együtt betölti társadalmi funkcióját, hogy beszéd közben általában többet vagy mást fejezünk ki, mint ami mondataink konkrét jelentése.

Ahogy a szavakkal cseleszünk…

A kötet legnagyobb részét kitevő, egyben legérdesebb része a három elméleti fejezetet követő negyedik, a szerző éveken át tartó kutatásait bemutató Ahogy a szavakkal cselekszünk… c. fejezet. A kérésről, visszautasításról, bocsánatkérésről és bókra adott válaszokról született tanulmányok nemcsak olyan kérdésekre világítanak rá, amelyek eddig a hagyományos nyelvleírás előtt rejtve maradtak, hanem a különböző kultúrájú személyek közötti kommunikáció nehézségeire, a félreértések okaira is. Szili Katalin a fejezetet elején azokat a módszereket mutatja be, melyek a vizsgálatok alapját képezték, majd alfejezetenként külön-külön tárgyalja a különböző kommunikációs szituációkat, bemutatva az adott kérdéskör szakirodalmát, az anyaggyűjtés minkéntjét, a vizsgálatok eredményeit, mindegyik kérdéskör végéhez csatolva a kutatáshoz használt kérdéssort is.

A Tetté vált szavak c. kötet a Tinta Kiadó honlapján 20% kedvezménnyel rendelhető meg.

Széman E. Rózsa

Leave a Reply