Alig pár hónapja, lapunk 2019. novemberi számában ünnepelhettük őt abból a jeles alkalomból, hogy betöltötte századik életévét. Emlékszem, szinte megilletődve írtam akkori cikkemet, hiszen keveseknek adatik meg, hogy olyan sok évet megélt, egyszersmind olyan jeles személyiséget köszönthetnek, amilyennek Láng Miklóst megismertük.
Sajnos, csupán fél év telt el az említett örömteli esemény óta, s most, hogy újból írok róla, ezt már csak őt múlt időbe helyezve tehetem meg. Talán két hete még íméllevelet küldtem neki, s kértem, hogy küldje már el soron következő rejtvényét az Édes Anyanyelvünkbe, mert el kell kezdenünk az idei negyedik szám összeállítását, a Pontozó feladatait is. Ám hat-nyolc nap is eltelt, s nem érkezett válasz. Már épp arra készültem, hogy szövetségünk titkárságához fordulok, a mindent megoldani tudó Kovács Zsuzsától kérve tanácsot, amikor megérkezett Miklós lakóhelyéről, Balatonalmádiból a válasz. Nekem Miklós Bátyám, mindenkinek Miklós bácsija május 15-én elhunyt. Jóízűen megebédelt, utána lefeküdt egy kicsit pihenni, de többet nem ébredt fel. Átaludta magát abba a világba, amelyet biztosan még egyikünk sem ismer. Ő már igen.
Élete első felében nem hozott össze bennünket a sors. Ő közgazdász volt, de már kezdettől fogva anyanyelvünk nagy tisztelője is. Lehet, hogy Lőrincze Lajosnak a múlt század ötvenes éveiben megindított, Édes Anyanyelvünk című előadás-sorozata babonázta meg, de tény – tőle tudom –, hogy Lőrinczének minden előadását meghallgatta, s hatására a Gyógyszerészet című szaklapban éveken át nyelvművelő tevékenységet is végzett: rendszeresen kijavítgatta a szerzők csikorgó mondatait, s jó ismeretterjesztő módjára mindezt meg is beszélte velük.
Az Anyanyelvápolók Szövetségébe már annak megalakulásakor belépett, sőt az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban már akkor jelentek meg cikkei, amikor a szövetség még nem is létezett. Pusztán ebben a lapban mintegy ötven nyelvhasználati és helyesírási cikke jelent meg, nyelvi rejtvényeiből pedig, amelyeket mindig nagyon szeretett készíteni, százötvennél is több látott napvilágot. Hogy sokoldalúságát érzékeltessem, ehhez az adathoz még azt is hozzáteszem, hogy íróként is jeleskedett. Tizenhárom könyve jelent meg: regények, verses- és novelláskötetek, valamint ezek mellett egy gyönyörű, az alkotónak mintegy negyven képét is bemutató művészéletrajz Vidovszky Béla festőművészről, akinek jó barátja is volt.
Ettől a nagyszerű embertől most el kell búcsúznunk. Egész életét áthatotta a humanitás, a „jót tenni öröm” érzése. A kultúra területén végzett kimagasló munkálkodásáért 2016-ban A Magyar Kultúra Lovagja kitüntetésben részesült. Gyomaendrőd, ahol 1983-ban megalapította a Vidovszky Béla Képtárat, s ahova számos festményt ajándékozott , tavaly díszpolgárává választotta. November 13-án, a magyar nyelv napján pedig ő vehette át a Lőrincze-díjat. Drága Barátunk, Isten veled! Emléked szívünkben örökké él.
Dr. Grétsy László
az ASZ tiszteletbeli elnöke
