Új kiállítás nyitotta meg kapuit áprilisban Széphalomban. A Görbe tükör – Karinthy a kávéházban című tárlat Karinthy Frigyes életútját foglalja össze korabeli berendezéssel. A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatójával, Nyiri Péterrel készítettünk interjút arról, miért pont Karinthyra esett a választás, milyen küldetése van a kiállításnak, s honnan származik az érdekes elnevezés, a Görbe tükör.
A kiállítás neve nagyon felkeltette az érdeklődésemet! Honnan jött a Görbe tükör elnevezés? És miért egy kávéház ad otthont a kiállításnak?
A Karinthy-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum (anyaintézményünk) munkája. Budapesten, a PIM-ben kezdte pályafutását, azután több helyen járt, hozzánk Szegedről érkezett. A PIM-ben nagyobb, gazdagabb volt a tárlat, Széphalmon alkalmazkodnunk kellett a helyszínhez, az Akadémiai Terem adottságaihoz. Nálunk elsősorban a kávéházi élet és a nyelvi játék és humor áll a középpontban. Karinthy egész életében rendszeres látogatója volt a kávéházaknak, sok műve ott született, életforma volt számára és barátai, más írók, költők és művészek számára is a kávéházba járás. Írásaikat felolvasták egymásnak, bíráltak, véleményt mondtak, játszottak, s közben megszületett a magyar irodalom csodálatos korszaka. Karinthy, Kosztolányi, Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Füst Milán (mások mellett) alkotott ekkor.
A kiállítás összefoglalójában így fogalmaztunk:
„Karinthy Frigyes gazdag életművének jelentős része kávéházakban született. A legendássá lett, egyben a Nyugat folyóirathoz tartozók törzshelyének számító New York mellett író és művész barátaival gyakran időzött a Baross, a Valéria, a Balaton, az Otthon, a Bucsinszky, a Japán, a Dunacorso, valamint a Hadik és a Centrál falai között. A kávéházak levegője éltető elemévé vált. Az itt folyó társas élet folytonos szellemi készenlétet igényelt, ugyanakkor azonnali visszacsatolást is jelentett. Írótársai figyelme közepette Karinthy itt ontotta kamaszos tréfáit, szóvicceit, gyártotta nevettető és meghökkentő történeteit, itt írta karcolatait, irodalmi karikatúráit, ötlötte ki számtalan nyelvi játékát, közöttük az intarziás játékot, a kicsoda-micsodát, a blődlizést, az eszperente nyelvet.”
A Görbe tükör Karinthy egyik művének címe, ez a munka is nagyon jól megvilágítja az író sajátos humorát, úgy magyarázza a világ jelenségeit, hogy mindenen csavar, fordít egyet, görbe tükröt tart elénk, de ebben a torzított képben megláthatjuk önmagunkat, emberi életünk, szokásaink, megmerevedett cselekvési modelljeink visszásságait.
Karinthyról általában mindenkinek a humor jut az eszébe: milyen céllal készült a tárlat, mit szeretne a múzeum átadni vele a látogatóknak? Karinthy életének mely területét öleli fel leginkább?
Az a célunk, hogy áttekintsük Karinthy Frigyes életművét. A kiállításban ennek az összetett életpályának minden fontosabb mozzanata megtalálható, megismerhető, ugyanakkor nem didaktikusan, hanem interaktív elemekkel, tárgyakkal, kávéházi enteriőrrel, filmvetítéssel, nyelvi játékokkal. Karinthy nemcsak parodista, humorista volt, hanem (és talán elsősorban ez volt) filozófus, gondolkodó, aki az élet értelmét kereste, enciklopédiát akart írni a tudományos és művészeti fogalmak magyarázatával, aki mindig vívódott, azon töprengett, hogy vajon kibontakoztatta-e tehetségét, hogy vajon betöltötte-e azt a szerepet, küldetést, amelyre képességei alkalmassá tették. Ez a gesztus, az önreflexió, a folyamatos önkérdezés Karinthy életművének vissza-visszatérő mozzanata.
A kiállítás több helyen is utal erre. A látogatót egy zoetróp (a mozgókép őse) fogadja, s ha azt megpörgetjük, akkor egy jelenetet látunk: a felnőtt Karinthy kalapot emel a fiatal Karinthy előtt. Gondoljunk a Találkozás egy fiatalemberrel című elbeszélésre, s megértjük, miért került ide ez az elem. Megvalósítottam-e ifjúkori álmaimat, nagy terveimet, vagy lemondtam a vágyaimról, és csak sodródtam az árral? Ha elszámoltatnak halálom után, vajon hiányt találnak, vajon könnyűnek találnak? Ezzel a gondolattal küzdött Karinthy folyamatosan. Van egy hangulatos, ugyanakkor nagyon komoly egység a kiállításban. A falra vetítjük a Méné, tekel című vers szövegét, s fejhallgatón hallható, ahogyan maga Karinthy szavalja költeményét. A műnek éppen az előbb említett vívódás, kérdésfeltevés a témája, általános érvényűvé, általában az emberi lét egyik alapkérdésévé avatva. A kiállítás budapesti címe is erre utalt: Számadás a tálentomról.
A kiállítás több témát dolgoz fel, ezek a következők: Karinthy a kávéházban, Karinthy és a Nyugat, Karinthy és a nők, Karinthy és a technika, Karinthy és a nyelvi humor és a nyelvi játékok, Karinthy és Kosztolányi barátsága. A kezdetektől, az első kötetek megjelenésétől egészen a haláláig húzzuk meg az ívet, tehát a látogató egészen pontos képet kap az író életéről és munkásságáról.
Karinthy írt novellát, regényt, drámát, verset, paródiákat, nagyon sokféle műfajban alkotott, a társadalomtudományok mellett a természettudományok is érdekelték, a világot a maga összetettségében akarta megragadni. Szenvedélyesen érdekelte minden technikai és művészeti újdonság, a fotografálás, a film, s nem utolsósorban izgatták a nők, akik delejes vonzásukkal képesek hatalmukban tartani a férfiakat. Az önirónia, irónia, a másik fél észjárásának próbálgatása, felelősség és számonkérés alkotói világképének, írói magatartásának egyként részévé váltak.
Irányultságát jórészt gyermekkorából hozott és felnőttkorában is megőrzött kíváncsiságának, kísérletező, játékos és jövőt fürkésző szellemének, a felfedezések iránti nyitottságának, illetve az elvont gondolkodás iránti vonzalmának köszönhette.
Fontos, hogy látogatóink megismerjék ezt a csodálatos életművet, amelyről ugyan hallanak a fiatalok a közoktatásban, de talán nem eleget és nem olyan szemléletesen, mint egy múzeumban.
Mindig találunk interaktív, élményközeli elemeket a nyelvmúzeum kiállításain, a mostaninál melyek ezek, s milyen korosztálynak szól leginkább?
A kiállításban két játékállomás van: nyelvi játékokban (eszperente, hiányos versek stb.) próbálhatják ki magukat a látogatók. Meghallgatható Karinthy szavalata (a már említett Méné, tekel című verset mondja), illetve éneke: Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérése című művéből énekli a Hazámba vágyom című dalt. Időnként megcsörren egy telefon, ha felvesszük, Karinthy szól bele: „Halló, itt Karinthy Frigyes költő a huszadik századból.” Egy kis „moziterem” is van a tárlatban, a Karinthyról készült mozgóképfelvételek tekinthetők meg. Egy másik képernyőn pedig Karinthyról készült fényképek láthatók.
Különleges élményt kínál a kávéházi enteriőr, két asztalhoz lehet leülni, régi újságokat olvasgatni, kicsit Karinthy-kortárssá válni. Megszemlélhető Karinthy aktatáskája, fakanala, karikatúrák, szobrok, kötetek, kéziratok is. A mennyezetről még egy kis léghajó is lóg, utalva Karinthy élénk természettudományos érdeklődésére. Karinthy egyébként utazott a Zeppelinen is, 1931-ben. Van egy mángorlónk is, amely a nők és férfiak kapcsolatáról, illetve a házasságról árul el fontos tudnivalókat.
A kiállítást minden korosztálynak ajánljuk, hiszen maga a látvány mindenkit megragadhat. A leginkább azonban talán a középiskolások és a felnőttek élvezhetik.
Miért pont Karinthy Frigyesre esett a választás? Van esetleg valamilyen szorosabb kötődése a múzeumnak hozzá?
Karinthyval szinte a nyelvmúzeum megnyitása óta foglalkozunk. Az író a magyar nyelvi humor és általában a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere, rendszeresen szóba kerül nálunk. A legnépszerűbb múzeumpedagógiai foglalkozás a Játék a szavakkal. Nyelvi humor és nyelvi játék című alkalom, ezt kérik látogatóink a legtöbben és a legtöbbször. Ennek anyagában nagyon sok Karinthy-szöveg is szerepel, ismerjük, értjük, kedveljük a szerző írásait, ezért nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy Széphalmon fogadhatjuk a kiállítást.
A tárlat kiválóan illeszkedik küldetésünkhöz, ráadásul ebben az évben kiemelt témánk a nyelvi játék. A foglalkozások mellett megjelent egy kiadványunk is (Humorban nem ismerünk tréfát. Válogatás a magyar nyelvi humorból), és itt van a kiállítás, igyekszünk a lehető legtöbb szempontból és a lehető legtöbb műfajban megragadni és megjeleníteni a témát.
Karinthyval együtt mondjuk, hogy humorban nem ismerünk tréfát (ő így írta: „Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát”), mert a humor és a játék igenis komoly dolog. Az ember nemcsak homo sapiens vagy homo faber, hanem homo ludens is: alapvető igénye a játék, mely örömöt ad és gyógyít, viselkedési formákra nevel, erőt nyújt és ösztönöz, szórakoztat és közösséget teremt. A játék, az örömforrás keresése a kezdetektől hozzátartozik az emberhez. A nyelvi humorban is ez az ősi igény mutatkozik meg. A magyar nyelvvel bámulatosan jól lehet játszani, csűrni-csavarni – a mindennapokban és a költészetben is – de úgy, hogy közben nem sértjük meg a nyelv szellemét. Irodalmunk különösen gazdag tárháza a nyelvi humornak; és az igazi humor nem felszínesség, könnyedség, hanem ellenkezőleg, valódi mélység, s így szellemi magaslat.
Karinthy ezt mondta:
„Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges.” Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai című írásában pedig így vall: „Korszakok omlottak össze, szörnyű recsegéssel, fejtetőn álltak a házak, tébolyult vonatok szaladgáltak, és jajgatva kavargott minden a kizökkent idő medrében – s mikor nem volt biztos az élet, se földön, se égben, s minden napnak akkora szenzációja volt, amekkorából azelőtt öt évtizedre jutott egy ez ijesztő és lesújtó napokban Pesten és vidéken egész csomó ember azon mulatott, és törte a fejét, hogy hány olyan ember van, akinek a neve B-vel vagy K-val kezdődik – hogy miképpen lehetne egy szót, egy nevet vagy egész jelmondatot elhelyezni, beleilleszteni értelmes mondatba. Most mindez nemcsak narkotikum volt, elfelejteni fájdalmainkat, hangos szavakat kiáltani a sötétben, mint a gyerek, aki fél. Ne becsüljük le a játékot, akármilyen gyermekes is, gyermekek – ha annak az ösztönnek gyöke – rét keressük – amiért játszanunk kell, rábukkanunk ama másik ösztön gyökerére, melyből a nagy felfedezések vagy megismerések származtak. Sokszor kerestek aranyat, akik puskaport találtak – és nem tudhatjuk, mikor fordul komolyra a játék, vagy mikor vedlik játékos, jelentéktelen semmiséggé a véres valóság. Népeket elsodortak a háborúk, Asszíria összeomlása, földrészek eltűnése a tenger alá, annyi nyomot se hagyott, hogy emlékezne rá korunk gyermeke – de mindenki tud róla, hogy volt egy Homérosz, aki úgy állította össze a szótagokat, hogy ritmus jött ki belőle, szívdobogás hoz hasonló – s ez a játékos, halk kis lüktetés túlélte, túlrezegte az egekig csapó hullámokat.”
Örömteli tapasztalatunk az, hogy a nyelvi játékok szórakoztatva tanítanak, segítenek a magyar nyelv megismertetésében, a tudatos nyelvhasználatra nevelésben. Karinthy a magyar irodalom nagy alakja, ennek okán és a nyelvi humor és nyelvi játékok kapcsán is barátunk, „munkatársunk” Széphalmon.
Karinthy Frigyes június 25-én, éppen a Múzeumok éjszakája napján ünnepelné 129. születésnapját. Széphalomban a számos izgalmas éjszakai rendezvény megalapozásaként tekintsék meg a Karinthy életéről szóló, nevetőizmokat nem kímélő kiállítást! Ünnepeljük együtt neves írónk születésnapját!
Gillich Katalin
Fotók forrása: nyelvmuzeum.hu