Közösség és nyelv

Nem engedünk a 48-ból!

2020. november 02. november 11th, 2020 Nincs hozzászólás

Minden bizonytalanság és nehézség ellenére idén is megtartották az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny országos döntőjét. Az immáron 48. alkalommal megrendezett esemény október 16. és 18. között zajlott Sátoraljaújhelyen.

A járványhelyzet miatt a résztvevők száma igencsak megcsappant, és néhány változás is történt emiatt: az írásbeli és a szóbeli verseny kezdetének időpontjai eltértek a korábbi évekétől, illetve a gimnáziumi és szakgimnáziumi versenyzők ugyanazt a feladatsort kapták az írásbeli fordulóban (az értékelés azonban nem változott, a két kategóriát külön javították, külön díjazták). További sajnálatos következménye volt a járványügyi zárlatnak, hogy idén a határon túlról érkező diákok nem tudtak részt venni a versenyen. Reméljük, a következő évben ismét együtt lehetünk a megmérettetésen!

A pénteki megnyitó után a verseny a Sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium tantermeiben kezdődött az írásbeli fordulóval. A versenyzőknek egy húsz feladatból álló feladatsort kellett kitölteni, amelynek a felépítése a korábbi évek hagyományait követte: a nyelvtani, nyelvhelyességi feladatok – úgymint központozás, hangsúlyjelölés, tájnyelvi szavak, közmondások – mellett a beszéd- és magatartáskultúrával kapcsolatos kérdésekkel is találkoztak a diákok.

„Egy fiatalember vasárnap éjjel a lakótelepi lakásában bömbölteti a zenét – van-e joga hozzá? Hivatkozhat-e arra, hogy az ő szabadságát nem korlátozhatják?” Efféle kérdésekben is állást kellett foglalni a versenyzőknek. A több pontot érő feladatok az idén az érvelési készséget tették próbára, valamint hivatalos levelet is kellett írni. Előbbi kapcsán Széchenyi egyik gondolata mellett vagy ellen törhettek lándzsát, utóbbiban pedig Trianon 100. évfordulója alkalmából rendezendő megemlékezések szervezésére kellett buzdítani a településük vezetőit.

Amíg a diákok az írásbeli feladataival voltak elfoglalva, a kísérőtanárokat Sátoraljaújhely nevezetességeivel ismertették meg a szervezők. A városnézés után Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumában folytatódott a délelőtti program, ahol Nyiri Péter, az intézmény igazgatója, majd Dankó Dénes alpolgármester köszöntötte a vendégeket. Alpolgármester úr beszámolt arról, hogy a Trianon-évforduló kapcsán – a járvány okozta nehézségek ellenére is – mennyi minden történt a városban. Többek között folytatódott az újhelyi vár feltárása, a Magyar Kálvárián felavatták a centenáriumi Turul-szobrot, a Ronyva hídjánál pedig Trianon-emlékművet állítottak, mely a szétszakított Zemplén vármegyére és a kettévágott városra emlékeztet.

A századik évforduló kapcsán jelentették meg a Trianon 1920–2020 című irodalmi-történelmi olvasókönyvet is, melyet a Kazinczy-múzeum nyugalmazott igazgatója, Fehér József szerkesztett. Igazgató úr ezután be is mutatta a könyvet, és kitért az abban szereplő irodalmi alkotások és illusztrációk válogatásának szempontjaira is. Szándéka szerint egyrészt országos hírű költőink, íróink Trianonnal kapcsolatos műveiből, másrészt pedig újhelyi kötődésű, a szélesebb közönség által kevésbé ismert művészek alkotásaiból állította össze a hazafias szellemű olvasókönyvet.

A délutáni program a borús idő miatt módosult: az érdeklődők A Wettstein-napló – Trianon 100 című, a Zemplén Televízió által készített dokumentumfilmet nézhették meg. Sátoraljaújhelyt különösen is mélyen érintették az Antant döntései: a szégyenteljes békediktátum aláírása következtében az új országhatár ugyanis kettévágta a várost. A vasútállomás az akkori Csehszlovákiához került, és így szinte megbénult Zemplén fővárosa. A döntést azzal indokolták, hogy a város közepén húzódó Ronyva patak hajózható volta miatt éppen alkalmas egy új határvonalnak… A gyászos eseményekről és azok máig tartó hatásairól szóló filmet Széphalmon A Magyar Nyelv Múzeumában nézték meg a verseny résztvevői.

Este a sátoraljaújhelyi Latabár Színházban rendezték meg a versenyt hivatalosan megnyitó díszünnepséget. Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely város polgármestere köszönetet mondott azoknak, akik a járvány idején is eljöttek a versenyre. Kiemelte, hogy a város daccal, csak azért is megtartotta az idei versenyt, hogy ezzel is érzékeltessék az esemény fontosságát. Polgármester úr elmondta: felemelt fejjel, bizakodón tekintünk a jövő évre!

Ezután a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas, érdemes művésze, Rubold Ödön mondott ünnepi beszédet, melyben a magyar nyelv leleményességét, csodálatosságát mutatta be a színész szemszögéből. A nyelv csábít, hogy foglalkozzunk vele, ízlelgessük, kutassuk s fedezzük fel. Ezáltal műveljük és meg is ismerjük magunkat. „A nyelvünk […] csak a miénk. Egyedi, kifejező, gyönyörű, gondolkodásmódunkat meghatározó, hajlékony nyelvünk: kultúránk fő hordozója. Lassan már csak ebben különbözünk más népektől. Ha ápoljuk és igényesen használjuk, a saját hangunkat hallatjuk, a magunk méltóságát őrizzük.”

Az estet a Lavotta János kamarazenekar ünnepi előadása zárta.

A városháza szombat reggel már tárt kapukkal várta a versenyzőket. Kazinczy Ferenc szobrának megkoszorúzása után a gimnáziumi versenyzők a városháza dísztermében, a szakképzős versenyzők az írásbeli helyszínéül is szolgáló iskola Czigány Lóránt könyvtárában kezdhették a második, szóbeli fordulót.

Idén is négy beszédtéma közül lehetett választani. Két téma a pandémiával volt kapcsolatos: a „Legyen vége már… – élet a vírus után” című fejtegetés és az „Amit a digitális oktatás hátrányának érzek” című nyilatkozat. Emellett még egy lakatlan szigetre való utazásról vagy az ökológiai lábnyomról is beszélhettek a versenyzők.

Vasárnap került sor az eredményhirdetésre, melyen az ünnepi záróbeszédet Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke mondta. Deme László professzor úr gondolatával intette óvatosságra a fiatalokat: „Gyermekeink mai neveletlensége a következő felnőtt korosztály normája lesz.” Vigyázzunk tehát, mit beszélünk és hogyan beszélünk, mert a felnövekvő generációkra igencsak nagy hatással lesz mai beszédkultúránk.

Habár a résztvevők idén sokkal kevesebben voltak, ez nem jelenti azt, hogy a bírálóbizottságnak könnyebb dolga lett volna, mint az elmúlt években: az iskolai és a területi fordulókon kívül most a járvány okozta nehézségek is megrostálták a társaságot. S mivel így csak az igazán elszánt versenyzők jöttek el a döntőre, egy kivételesen erős mezőny vett részt az idei megmérettetésen. A sok akadály és kérdés mellett egy tartalmas Édes anyanyelvünk versenyen vehettünk részt. Más volt, mint az eddigiek, és büszkék lehetünk rá, hogy nem szakadt meg nyelvművelő mozgalmunk egy majd fél évszázados hagyománya.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatának képes tudósítása megtekinthető a kapcsolódó galériában.

A rendezvényről a Zemplén Televízió is beszámolt tudósításában:

Leave a Reply