Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja

2015. december 13.Kultúra és nyelv
Luca napi népszokások, hiedelmek, babonák

Kevés olyan napja van az évnek, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne, mint a decemberi 13-i Luca napjához. Szent Luca, a december 4-én ünnepelt Szent Borbálához hasonlóan keresztény hitéért halt vértanúhalált, de míg Borbáláról tudjuk, hogy Kis-Ázsiában élt, és hogy hogyan halt meg, addig Lucát az egyház nem tartja valós történeti személynek. Legendája szerint a szembetegségben szenvedők, bűnbánó utcanők és varrónők védőszentje – talán azért, mivel a fényt szimbolizálja (eredeti és átvitt értelemben is), neve ugyanis a latin lux, azaz fény szóból ered.

Az 1582-es Gergely-féle naptárreform előtt ez volt a téli napforduló napja (így szabta Luca rövidre a napot); a hozzá kapcsolódó hiedelmek nagyon hasonlóak a Borbála-napiakhoz, talán ezért vált ez utóbbi kevésbé elterjedté nálunk.

A magyar néphitben Lucának kettős alakja van: egyik a legendabeli Szent Lucával kapcsolatos, másik azonban rontó boszorkány, kísértetszerű alak, mely a Halloween-szokásokkal mutat rokonságot (erről írtunk egy korábbi cikkünkben).

A boszorkányok rontása ellen elterjedt szokás volt megfokhagymázni az állatok fejét, istállók ajtaját, valamint ajánlatos volt, hogy lefekvés előtt mindenki lenyeljen egy-két gerezd fokhagymát. Amint az legtöbb hiedelemszokásunkkal előfordul, itt is felfedezhetjük a gyakorlati oldalát a hagyománynak: a fokhagyma a hideg téli napokon erősíti az immunrendszert, tehát megvéd a bajtól – akár boszorkányos, akár természeti-biológiai eredetűnek tekintjük.

Lucacédula, lucakalendárium, tiltott és javasolt női munkák

A legtöbb Lucához kötődő hiedelem vagy szokás jósló-varázsló, mely az élet minden területét érinti, a magánélettől (pl. férjhezmenetel) a gazdaságiig (pl. termés bősége, időjárás). A lányok jövendőbelijük nevét többféleképpen is megjósoltathatták, volt ahol gombócokba rejtettek el cédulára írt férfineveket, s úgy tartották, hogy amelyik főzéskor a leghamarabb a víz színére jön, olyan nevű lesz a férjük.

Máshol tizenkét ún. lucacédulára írtak egy-egy férfinevet, azokból minden nap egyet elégettek, s ami karácsonyra maradt, azon volt a jövendőbelijük neve.

De akadtak kevésbé passzív praktikák is. A felvidéken, Nyitra vármegyében például somgallyat tettek vízbe ezen a napon, hogy karácsonyra kizöldüljön, ezt magukkal vitték az éjféli misére, s amelyik legényt utána titokban megérintették vele, azt, úgymond, magukhoz kötötték.

A Luca és karácsony közötti 12 nap időjárásából a következő év 12 hónapjának időjárására lehet következtetni a lucakalendáriummal, ha minden nap felírjuk, hogy milyen volt az idő. A hagymakalendárium (melyet sokfelé karácsony vagy szilveszter éjszakáján használtak) készítésekor 12 hagymalevélbe kell sót tenni, s amelyik átnedvesedik, az a hónap csapadékos lesz.

A szokásos női munkák tiltásán kívül – mint amilyen a fonás, varrás (ha varrnak, Luca bevarrja a tyúkok fenekét, így azok nem tudnak tojni), vagy sütés (Luca megeszi a kenyeret, a gazdasszonyt meg belöki a kemencébe) – ehhez a naphoz érdekes mód javasolt tevékenységek is társulnak. Alkalmasnak tartottak mindenféle bontó-, fejtőmunkát, mert a hiedelem szerint ezzel elősegítik, hogy a tyúkok könnyen tojjanak.

Lassan készül, mint a Luca széke

Bár a Luca-nap értelemszerűen alapvetően női jellegű, azért a férfiak sem maradtak tennivaló nélkül. December tizenharmadikán kellett ugyanis elkezdeni készíteni a lucaszékét, melynek meghatározott számú (általában kilenc vagy tizenhárom) és fajtájú fából, vasszeg nélkül, karácsonyra kellett elkészülnie (innen az alcímbeli mondás).

Aki aztán az éjféli misén ráállt, az megláthatta a boszorkányokat, de tanácsos volt hazafelé úton mákot hintenie maga után, amivel lefoglalhatta a őket, ellenkező esetben azok „szétszaggatták vóna”. Hazaérkezés után a széket nyomban el kellett égetni.

Kép forrása: Szigetvár Híradó

Fiúgyermekek jártak lucázni, kotyolni is. Mint az egész karácsonyi ünnepkörben, itt is fontos volt, hogy a kiemelt napokon (Luca, karácsony, újév) fiú, férfi érkezzen elsőnek a házhoz, ez ugyanis szerencsét hozott, a női látogató szerencsétlenséget. Kisebb csoportokban jártak házról-házra, termékenységvarázsló énekeket, versikéket mondtak, melyek végén adományokat gyűjtöttek; ha nem kaptak adományt, megfenyegették a háziakat: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”

A fehérleples Luca-napi alakoskodást már fiúk és lányok is végezték, vidékenként eltérően. Általában fehérbe öltözve, lisztezett arccal, teljes némaságban keresték fel a kiszemelt házakat, seprűvel vagy meszelővel „lemeszelték” a háziak arcát, hogy ne legyenek kiütésesek, vagy a gyerekeket ijesztgették.

Ugyancsak ijesztgetésre szolgált a lucatök, melyre arcot faragtak, belülre gyertyát tettek, és az ablakokhoz téve megijesztették a háziakat.

Széman E. Rózsa

Forrás:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika (1997): Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...