Közösség és nyelvKultúra és nyelv

Ünnepi gála a magyar nyelv napján a Pesti Vigadóban

„A törvénycikkek valamint már a jelen országgyülésen is egyedül magyar nyelven alkot­­­­tattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak” – éppen 175 évvel ezelőtt, 1844. november 13-án fogadták el az 1844. évi II. törvényt, s ezzel Magyarországon a magyar lett a hivatalos nyelv. Erre a jeles eseményre emlékezve 2011-ben az Országgyűlés november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította, és ez alkalomból az Anyanyelvápolók Szövetsége idén is megrendezte ünnepi gálaműsorát a Pesti Vigadóban.

Jórészt ismét megtelt a Vigadó díszterme, Kárpát-medence-szerte mindenhonnan érkeztek fellépők, meghívottak, kitüntetettek, érdeklődők, ünnepelni vágyók. Az anyanyelvápoló, nyelvművelő és közösségépítő tevékenységet elismerő díjak és kitüntetések átadása mellett színes, zenés, táncos kulturális program tette teljessé az estét. A gála központjában idén két nagy irodalmi szerzőnk emléke állt: Kányádi Sándor költő idén lenne 90 éves, Benedek Elek, a nagy mesemondó pedig 160 éve született, és 90 éve halt meg.

Köszöntők

A tizenöt éves Zagyva Banda zenekar népzenei felvezetése után elsőként a két műsorvezető, Török Annamária és Bordi András Kazinczy-díjas rádióbemondók üdvözölték röviden az egybegyűlteket, majd átadták a szót Juhász Juditnak, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökének, aki hivatalosan is megnyitotta az ünnepséget.

Külön köszöntötte Balázs Gézát, az Anyanyelvápolók Szövetsége alelnökét, aki nemrég töltötte be 60. életévét. Elnök asszony idézte Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének levelét is, amelyben baráti hangnemben méltatta az ünnepelt nyelvművelő tevékenységét, a levél azonban elismerés az egész nyelvművelő közösségnek is. Változtatások nélkül közöljük:

 
Prof. Dr. Kásler Miklós köszöntője
Balázs Géza professzor 60. születésnapja, Budapest, 2019. október 30.

Igen tisztelt Professzor Úr!
Kedves Géza!

A magyarság megmaradását és megerősödését annak köszönheti, hogy mindig hű tudott maradni gyökereihez, hagyományaihoz, hitéhez, kultúrájához. Ezek egyik legfontosabb eleme ékes és egyedi nyelvünk, annak változatai, csodálatos fejlődése. Hálás szívvel köszönöm Neked, hogy munkásságoddal pótolhatatlan érdemeket szereztél anyanyelvünk kutatásában, ápolásában, megőrzésében és fejlesztésében.

A magyarság identitásának másik fontos eleme viszonyulása saját múltjához, nemzete és családja történetéhez. Néprajzi munkásságod által mindannyian jobban megismerhettük saját múltunkat, örökségünket.

Nem elég a tudás gyarapítása, azt át is kell adni a következő nemzedékeknek. Tanárként, vezetőként évtizedek óta ezt teszed, kimagasló sikerrel. Erről tesznek tanúbizonyságot kollégáid és hálás hallgatóid, akik nagy szeretettel szervezték meg a születésnapi köszöntőt.

Ezeket a feladatokat csak olyan ember tudja végrehajtani, akinek küldetéstudata van. Olyan küldetéstudata, amelyet nagy elődeink fogalmaztak meg. Báró Eötvös József sorai jutnak eszembe: „Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak és a pallérozás serkenti fel.” Köszönöm Neked, hogy munkásságoddal, kutatásaiddal „serkented” nemzetünk erejét.

Életedből eltelt 60 esztendő, de biztos vagyok abban, hogy a következő éveid is további értékteremtő munkával fognak telni. Ehhez a munkához további sok sikert, kitartást és erőt kívánok!

Engedd meg, hogy a Nemzeti Nagyvizit könyvsorozat példányait ajándékozzam Neked, amelyben segítségeddel és a magam szerény eszközeivel igyekeztem feltárni múltunk egyes fejezeteit. Boldog születésnapot kívánok és kérem Rád a Jóisten áldását és kegyelmét.

Nagyrabecsüléssel,

Prof. dr. Kásler Miklós
az emberi erőforrások minisztere

 

Balázs Géza fogadta a köszöntést, válaszában azt hangsúlyozta, hogy nem készült nyelvművelőnek, de a rendszerváltoztatás környékén olyan támadások érték a nyelvművelést, hogy ösztönösen a megtámadott fél oldalára állt.

A következőkben Korzenszky Richárd nyugalmazott perjel, a Tihanyi Bencés Apátság volt elöljárója tartotta meg ünnepi beszédét. Az ünneplés fontosságát, az anyanyelv földrajzi és történelmi távolságokon átívelő közösségteremtő képességét emelte ki, és arról beszélt, hogy mennyire fontos szerepe van az anyanyelvnek abban, hogy „emberré tudjunk nőni”. A köszöntő teljes szövege itt érhető el.

Balázs Géza és Minya Károly főiskolai tanár bejelentette, hogy az ősszel Magyaróra címmel új folyóirat indult, amely az alcím szerint a magyar nyelv és irodalom barátainak, tanárainak lapja, és részben az egykori Magyartanítás című folyóirat megszűnte után maradt űrt hivatott betölteni. Az összevont első szám a Bánk bán előadásának, tanításának kérdéseit járja körül.

Díjátadások

A Lőrincze-díjat idén Láng Miklós kapta, alább olvasható a méltatása:

 
Láng Miklós, Lőrincze-díj, 2019

Idei Lőrincze-díjasunk így vall életéről:

„Visszaemlékszem arra, hogy lettem közgazdász létemre botcsinálta nyelvművelő. Keresem emlékezetemben a harmincas éveket, amikor az evangélikus gimnáziumban, szokatlanul, szöveges dicsérettel megtoldott jeles magyar dolgozatokat írtam. Kiváló tanárom ezzel is arra ösztönzött, hogy ne csak megszeressem, hanem műveljem is az írást-olvasást. Kamaszkorom minden szabadideje olvasással és írással telt el. Diáklapot, faliújságot írtam, szerkesztettem. Beszámolókat küldtem hazai és külföldi cserkésztáborokból. És igen büszke voltam arra, hogy a helyi napilap közölte őket… 1957-ben a Révai Nyomdában dolgoztam anyaggazdászként. Ez év elején indult el egy havonta megjelenő szaklap, ahová »te amolyan nyomdászféle vagy« felkiáltással meghívtak technikai szerkesztőnek. Vállaljam el néhány hónapra, amíg megfelelő szakembert találnak erre a helyre. Aztán 35 éven át végeztem ezt a munkát…”

Láng Miklós a Gyógyszerészet című, ma is létező lapnak lett lektora, majd két évtizeden át anyanyelvi rovatát is írta. Ebben a közlésre beküldött kéziratok anyanyelvi hibáit, megbeszélésre érdemes jelenségeit elemezte. E munkája révén került kapcsolatba Lőrincze Lajossal és Grétsy Lászlóval.

De vissza az életrajzához: 1941-ben, fiatal közgazdászként meghívták üzemvezetőnek a békéscsabai Réthy-gyárba, ahonnan egy gyógycukor, a Réthy-féle Pemetefű-czukorka indult el hódító útjára. Munkáját katonai szolgálata miatt félbe kellett szakítania. 1946-ban, amerikai hadifogságából hazatérve cégvezetőként – a tulajdonosok sajnálatos távolléte alatt – sikerült a gyárat újraindítania, de e törekvésének a vége az 1949-es államosítás s a gyár felszámolása lett. Erről is és hadifogságának körülményeiről is színesen, részletesen ír Hadifogság asszonyostól című, két kiadást is megért történelmi kisregényében.

S ezzel már el is árultuk: szépírói tevékenysége is van. 13 önálló kötete van. A legfigyelemreméltóbb kétségtelenül az általa személyesen is ismert és tisztelt Vidovszky Béla festőművészről írt – és a művésznek mintegy 40 képét is bemutató – remek életrajza. Többi kötete jobbára kisregény, némelyik elbeszélések vagy novellák gyűjteménye, egy pedig verseskötet. Vagyis egész életében azt tette, amire egykori kiváló tanára buzdította: művelte az írást-olvasást, mégpedig nem akármilyen fokon.

1985-től ír az Édes Anyanyelvünk című folyóiratba, tagja az ASZ-nak. Éveken át gyűjtést szervezett a leukémiás gyermekek javára, s a maga 100 000 Ft-os adománya mellé még kétmilliót gyűjtött össze. Egész életét áthatotta és áthatja a humanitás, a „jót tenni öröm” érzése. A kultúra területén végzett kimagasló munkálkodásáért 2016-ban a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetésben részesült. Gyomaendrőd, ahol megalapította a Vidovszky Béla Képtárat, idén díszpolgárává választotta.

Grétsy László

 
Láng Miklós a gála másnapján ünnepelte 100. születésnapját, megértéssel fogadtuk, hogy nem tudott megjelenni személyesen; Balázs Géza maga fogja elvinni neki a díjat.

Nagy Natália lett a fiatal nyelvészeknek járó Deme László-díj idei kitüntetettje:

 
Nagy Natália, Deme László-díj, 2019

Nagy Natália, az Ungvári Állami Egyetem (UNE) Magyar Filológiai Tanszékének docense. Munkássága teljességgel megfelel a Deme László-díj követelményeinek, de kértem Dupka Györgynek, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) elnökének a véleményét is. Postafordultával ezt írta:

„Nagy Natália tanárnő Zékány Krisztina tanszékvezető jobbkeze, körünkben ismert tudományos és nyelvművelő tevékenysége, megerősítem, hogy valóban minőségi nyelvművelő munkát végez. Amióta Horváth Katalin nyelvész docens nyugdíjba ment, ő viszi tovább az általa elindított nyelvművelő munkát is, többek között egyik fő szervezője és motorja a Simonyi Zsigmondról elnevezett kárpátaljai versenynek. 2017-ben az év tanára címet is kiérdemelte. A magam részéről messzemenően ajánlom, hiszen a 40 év alattiak közül nem ismerek nála jobb fiatal nyelvészt.”

Nagy Natáliát így mutatja be a kárpátaljai életrajzi lexikon:

„Ködöböcz Natália, dr. férje után Nagy Natália (Csonkapapi, 1980. máj. 16.): a filológiai tudományok kandidátusa, nyelvész. 1997-ben érettségizett a Kaszonyi Középiskolában. 2002-ben az UNE Filológiai Karának magyar tagozatán filológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. 2004-ben védte meg kandidátusi értekezését (Beregszász helynevei) az ungvári egyetemen. Az UNE Magyar Filológiai Tanszékének munkatársa.”

Kutatási területe: névtan, helyesírástan, néprajz, anyanyelvi tantárgy-pedagógia. Publikációinak száma több mint 50, mely között tudományos cikkek és oktatási-módszertani kiadványok is találhatók. Főbb közleményei Beregszász és környékének földrajzi neveit tárgyalják. Az egri szemiotikai konferencián A kárpátaljai ragadványnevek szemiotikájáról adott elő.

Ennek alapján a bírálóbizottság Nagy Natáliának ítéli oda 2019-ben a Deme László-díjat.

Balázs Géza

 

A Maróti István-emlékérmet Bacskó Józsefné kapta az idén:

 
Bacskó Józsefné, Maróti István-emlékérem, 2019

A Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium nyugalmazott magyartanára, több helyi iskolai beszédművelő kör vezetője; 1984 óta, azaz három és fél évtizede tartozik a Beszélni nehéz! mozgalom nagy családjához. Több évtized tapasztalata alapján okkal állíthatjuk: az anyanyelv művelése, ápolása, a szakkörvezetés Bacskó tanárnőnél életforma. A Magyar Rádió Beszélni nehéz! és a Magyar Katolikus Rádió Szóról – szóval című műsorának kartotékrendszere szerint: bő 30 év óta beszédművelő köröseivel minden adáshoz elküldték kiejtésjelöléssel ellátott példamondataikat, az említett műsorok eddigi 1130 adásából több mint 800-hoz. 11 alkalommal kaptak Kazinczy-jutalmat, s elnyerték az egyszer odaítélhető Péchy Blanka-jutalmat is. A Beszélni nehéz! körvezetők egyhetes (ön)továbbképző táborainak állandó résztvevője, tapasztalat-átadója, két emlékezetesen színvonalas tanári balassagyarmati tábornak az egyik szervezője volt.

Kényszerűen nyugdíjba vonult, de nem nyugalomba! Engelberth Katalin Péchy Blanka-díjas tanárnővel megszervezte a Felnőttek Mikszáth körét, csoportjukkal példamutatóan dolgoznak: ő a csoport állandó levelezője.

Bacskó tanárnő intézmény lett Balassagyarmaton: ahol irodalommal-anyanyelvvel-hely- és művelődéstörténettel kapcsolatos értékteremtés, értékőrzés folyik, ő mindenhol ott van. S hogy példamutatása nem csak növendékeit varázsolta el, azt jelzi, hogy férje, dr. Bacskó József igazgató úr is tagja a Mikszáth beszédművelő körnek, lánya ott szervez anyanyelvi szakkört, ahol éppen magyartanárként szolgál, s Tanárnő unokáit is bevonta az anyanyelvi mozgalmakba.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja, rendre velünk van az egyesület rendezvényein, meg a Beszélni nehéz! mozgalom és a Józsa Judit Nyelvőrző szalon alkalmain. Értékes, alázatos pedagógiai, közösségszervező, kiváló szakkörvezetői munkáját a Kazinczy-díj Alapítványi Bizottság éppen húsz évvel ezelőtt, 1999-ben ismerte el Kazinczy-díjjal.

Semmi kétségem: Maróti István, az Anyanyelvápolók Szövetségének egykori nagyszerű örökös főtitkára lélekben velünk van, s ha tanácsot kellene kérnem: drága Pistám, egyetértesz-e azzal, hogy az irodalom- a könyv- az olvasásszeretet és az anyanyelvhez való ragaszkodás dolgában 2019-ben Bacskó Józsefné legyen a rólad elnevezett emlékérem birtokosa-kedvezményezettje, biztos vagyok benne, hogy mosolyognál és bólintanál. Jó, hogy vannak érdemdús emberek, akik továbbéltetik Maróti István szellemi hagyatékát. Például Bacskó Józsefné.

Kerekes Barnabás

 

Pályázatok eredményhirdetése

Balázs Géza és Minya Károly, a bírálóbizottság tagjai kihirdették az Anyanyelvápolók Szövetsége immáron 19. országos pályázatának jutalmazottjait. A pályázat idén a Rímes nyelvi játék címet kapta, a pályázóknak az volt a feladatuk, hogy gyűjtsenek, vagy lehetőleg találjanak ki olyan nyelvi játékokat, szójátékokat, nyelvtörőket, szójátékos találós kérdéseket, versparódiákat, szlogeneket, rigmusokat stb., amelyekben szerepe van a rímnek, ennek a manapság kissé háttérbe szorult költői eszköznek. Összesen csaknem húsz pályázó kapott jutalmat vagy oklevelet.

A Magyar Nyelv Múzeuma felső tagozatosok és középiskolások számára meghirdetett „Írj levelet Kazinczy Ferencnek!” pályázata kézzel írt levelet várt a pályázóktól, és az egyéni stílust, ötletességet, önálló munkát figyelembe véve háromtagú bírálóbizottság döntött a helyezésekről. Az eredményt Nyiri Péter, a múzeum igazgatója ismertette:

Általános iskola felső tagozatos korcsoport:
I. helyezett: Dajka Csenge – Napkori Jósika Miklós Német Nemzetiségi Általános Iskola (Napkor)
II. helyezett: Toka Levente – Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium (Nyíregyháza)
III. helyezett: Hadas Tilla – Bocskai István Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium (Hajdúnánás)

Középiskolás korcsoport:
I. helyezett: Rákóczi Dorina – Ráckevei Ady Endre Gimnázium (Ráckeve)
II. helyezett: Németh Nóra Valéria – Bessenyei György Gimnázium és Kollégium (Kisvárda)
III. helyezett: Peresztegi Hanna – Kőbányai Szent László Gimnázium (Budapest)

Zene, tánc és mese

A szünet után, ahogy az elmúlt években már megszokhattuk, a magyar örökség díjas Cédrus Táncegyüttes (művészeti vezetők: Lőrincz Beáta és Varga Zoltán) színes, lendületes, magával ragadó néptánc-előadásai bűvölték el a közönséget, a talpalávalót továbbra is a Zagyva Banda szolgáltatta. Láttunk tőluk a forradalmaink által ihletett táncösszeállítást „Márciusban újra kezdjük” címmel, illetve bonchidai, bukovinai, gyimesi, felső-Tisza-vidéki és rábaközi táncokat, és megmutatták azt is, hogy szól a gardon, ez a megjelenésében a csellóra emlékeztető húros, de ütővel megszólaltatott népi hangszer.

Amikor a táncosok és a zenészek éppen pihentek, vers- és mesemondó versenyeken díjazott gyerekek álltak a színpadra. Szefcsik Boldizsár (Budapest) Kányádi-verset szavalt, Szabó Réka (Kolozsvár), Ráti Zorka (Nagydobrony), Bodor Zsanett Mária (Gyimesbükk), Horváth Bianka (Zenta) és Karvai Vittorio (Negyed) pedig Benedek Elek gyűjtéséből mondott el egy-egy népmesét. Volt szó egy lányról, aki nem akart adni kalácsot a szokatlan ízlésű, de nagyon is bosszúálló macskájának, és ezért elvitte az ördög; egy bolond emberről, aki zavaros, de mindenképpen tisztességtelen csereügyletekbe bonyolódott, és aztán elég rosszul járt; mindenféle, aranyból készült, de hasznavehetetlen használati tárgyakról; no meg gazdag királyokról és szegény, de furfangos leányokról, és – ahogy a királyoknál szokás – meglehetősen elnagyolt udvarlást követően rögtön nyélbe ütött lakodalmakról. Csak mint a mesékben.

És ha a gála tovább tartott volna, ez a cikk is tovább tartott volna!

Fényképek: Reiser György Lukács

Leave a Reply