40 éve, 1976. március 4-én indult útjára a Beszélni nehéz! rádióműsor a Magyar Rádióban. A beszédművelő műsort Péchy Blanka színművésznő és Deme László nyelvészprofesszor alapította azzal a céllal, hogy a hangzó beszéd fontosságára hívják fel a figyelmet. A műsor a helyes kiejtés törvényszerűségeinek kikutatását tűzte ki céljául. Most megmutatunk néhány ereklyét a műsor első évtizedeiből.
„Csúnyán vétünk a szép magyar beszéd ellen, ha röviden ejtjük a hosszú magán- és mássalhangzókat, avagy hosszan a rövideket” – írja Péchy Blanka 1974-ben Beszélni nehéz! címmel megjelent könyvében, aminek célja az volt, hogy láttassa: mennyire nehéz mások gondolatait pontosan, hitelesen megszólaltatni. Ez a könyv lett a rádióműsor és a mozgalom címadója is.
A Gondolat című műsor Beszélni nehéz rovataként indult el az adás. Eleinte a műsor a Magyar Rádió önkritikai műsora volt: az adásokban elhangzó hibákkal, helytelen kiejtésekkel foglalkoztak.
Egy későbbi adásban így idézték fel a kezdeteket:
„Az immár elodázhatatlanul esedékes általános beszédkultúrát csak társadalmi együttműködés valósíthatja meg.” (Péchy Blanka)
A hallgatók közül többen jelezték, milyen hibákat észlelnek, a műsor alapítói pedig arra kérték a hallgatókat, hogy javasoljanak, szerintük hogyan hangzanak helyesen a mondatok, mit változtatnának a kiejtésen. Deme László és Péchy Blanka küldetésként fogta fel a műsort, a hallgatókat nagy családdá formálták. Az 1970-es évek vége óta egy sokezres anyanyelvi mozgalom – a Beszélni nehéz – szerveződött köré, így minden adáshoz több száz levél érkezett.
A levelek nagy részét azóta már A Magyar Nyelv Múzeuma őrzi, a több ezer küldeményt számláló iratanyag ünnepélyes átadásáról itt írtunk.
A nagy családhoz egyre többen csatlakoztak, egyre többen kapcsolódtak be a műsorfolyamba, s írták meg véleményüket arról, hogyan is kellene ezt, vagy azt kiejteni, hangsúlyozni. A közös „megértéshez” egy jelölésrendszert hoztak létre, ami a hangsúly- és szakaszviszonyokat ábrázolja és segíti, hogy a műsor szerkesztője és a hallgató egy nyelven beszéljenek.
„A szónak teste van.” (Péchy Blanka)
Péchy Blanka és Deme László kutatták az értelmes beszédet, s azt, hogy ezt milyen törvényszerűségek jellemzik. Deme László professzor úr műsorról műsorra készült, írógépen írta meg az adások és a példamondatok szövegeit, a mondatok hangzását pedig műsorról műsorra sajátkezűleg ő maga is jelölte.
„Jól tudom: korántsem forgácsoltam le a nagy fát, melybe vakmerőn belevágtam fejszémet. Ám amennyiben a Rádió csakugyan megvalósítja valamilyen formában a kiejtési és értelmi vétségek nyilvános számon tartásáról és megvitatásáról fölvázolt elképzelésemet, ki fognak nyílni a fülek.”
Deme László professzor úr szövege az egyik adáshoz
31 év, 813 adás, több ezer példamondat – ez volt a Beszélni nehéz! a Magyar Rádióban. Mára Szóról-szóval címen folytatja tovább Kerekes Barnabás és Vadász Zsuzsa tanárnő a Magyar Katolikus Rádió műsorán.
Muszka Ágnes
