Évente megrendezik a Beszélni nehéz! körök vezetőinek nyári továbbképző táborát, melynek ez évben Siklós adott otthont. Az eseményről két résztvevő magyartanár, Duhonyi Tiborné és Tekes Rozália számolnak be.
Az idén 28. alkalommal került sor a Beszélni nehéz! mozgalom körvezetőinek országos anyanyelvi táborára június 30-tól július 5-ig. Ezúttal a legendásan összetartó „Baranyai Nyolcak” láttak vendégül bennünket. A kényelmes szállást, a figyelmes gondoskodást, otthonias ízeket a siklósi Hotel Agora dolgozói biztosították.
Vendéglátóink, a helyi körvezetők, csodálatos programról gondoskodtak. Délelőttönként Vadász Zsuzsa és Kerekes Banabás hasznos mondatelemzéseivel kezdődött a nap, majd neves előadók: Balázs Géza, Karsai János pantomimművész, Keppel Gyula, Kovács Dániel, Nagy Imre, Szabó Szabolcs, Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna, Wacha Imre gondolatébresztő előadásait hallhattuk.
Délutánonként kirándultunk, hogy megismerkedhessünk a környék nevezetességeivel. Így jártuk be avatott kísérőnk, Szatyor Győző akadémikus kalauzolásával a mesés szépségű Ormánságot, másnap Bóly, Nagyharsány és Mohács következett. Emlékezetes marad számunkra a találkozás Bóly polgármesterével, Hárs Józseffel. Arról beszélt, hogy mit tesznek ebben a kisvárosban azért, hogy a fiatalok otthon maradjanak. Deme professzor úr szavai jutottak eszünkbe: „Nem az ifjúságé a jövő, hanem az ifjúság a jövő.” Ott Bólyban ennek szellemében élnek és dolgoznak.
Egy egész napot tölthettünk Pécsett, ahol a Tudásközpontban érdekes előadást hallhattunk V. Gilbert Edittől Szabó Magdáról, bejárhattuk a Kodály-központ modern termeit. A Néprajzi Múzeumban élvezettel hallgattuk Burján István főmuzeológus lelkes előadását, majd gyönyörködhettünk a Zsolnai Kulturális Negyed látnivalóiban.
Esténként is várt bennünket valami igazi csemege. Az első napon Radnóti Léda kórusát hallhattuk a lenyűgözően szép dzsámiban, másnap ugyanitt a csodálatos hangú Dolce Hegedű Együttest, de volt részünk borkóstolásban, licitjátékban, közös éneklésben is.
Az idő hihetetlenül gyorsan elrepült, és azon kaptuk magunkat, hogy elérkezett a búcsúzás ideje. Azt hiszem minden táborlakó nevében elmondhtajuk (55-en voltunk Sepsiszentgyörgytől Szentgotthárdig), hogy szakmailag felfrissülve, lélekben feltöltődve jöttünk haza Siklósról.
Ezt elsősorban házigazdáinknak köszönhetjük: Aradi Évának, Almási Évának, Kövesi Ilonának (Jelinek), Minárik Tamásnak, Radnóti Lédának, Takács Marikának, Orbánné Hock Dórának, Szabó Eszternek és Szabó Zoltánnénak, akiknek a figyelmét, szeretetét, gondoskodását a nap minden percében éreztük. És természetesen köszönjük mindenkinek, akik őket támogatták, és a segítségükre voltak a körvezetői tábor megszervezésében.
Duhonyi Tiborné és Tekes Rozália