Életének 83. évében befejezte földi pályafutását Dóra Zoltán igazgató úr, tudós magyartanár, „a Dunakanyar nyelvművelője”. Az intézmény vezetőjeként közel húsz évet szolgált a váci Árpád Fejedelem Általános Iskola élén, s nem a szépítés szándéka mondatja velem: oroszlánrésze volt, van abban, hogy Vác – s ott az „Árpád” – a nyelvművelés fellegvára lett. – Kollégájától, harcostársától Kerekes Barnabás búcsúzik.
Bő negyedszázada ő vállalta, hogy iskolája rendezze meg a Váci-Vác környéki iskolák Kazinczy-versenyét, jelenlétével, köszöntőivel folyamatosan éreztette: fontos ügyet támogat. Tekes Rozália, majd Duhonyi Tiborné főszervező tudhatták: nemcsak az iskola igazgatója, hanem egyben egy nagy tekintélyű szakmai támasz áll mögöttük. Akkor is részt vett az anyanyelvi és másféle rendezvényeken, amikor nyugdíjba vonult; de nyugalomba nem! Örök derű, bizakodás, humorérzék jelezte tettrekészségét, erejét.
Megszervezte és vezette A Magyar Nyelv Barátainak Egyesületét, írásai rendszeresen megjelentek az Édes Anyanyelvünk folyóiratban, a Váci Polgárban, a Hargita Népében és különféle pedagógiai lapokban. Szinte állandó munkatársa lett a Tetten ért szavak című rádióműsornak, aktív résztvevője volt az egri anyanyelvoktatási napoknak, nyelvművelő konferenciáknak, találkozóknak. Cikkei nyolc kötetet töltöttek meg. Előadást tartott a szakkörvezetők táborában, vendégünk volt az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozatának alkalmán. Az arra illetékes bizottságok okkal ítélték oda neki a Kazinczy-díjat és a Lőrincze-díjat.
Nem irigylem drága váci barátainkat: acélos erőt kívánok nekik, hogy tovább éltethessék a Dóra Zoltán-i örökséget. Az elmúlt években-évtizedekben szolgatársakként együtt mentek vele az úton, láthatták a jó példát, de tisztában vagyunk vele: minden ember egyedi, különleges, lemásolhatatlan. Világosak a hátrahagyott értékek; testamentuma erőforrást is jelenthet; az összekapaszkodásban már van tapasztalatunk. Vigaszunk lehet, hogy Dóra igazgató úr szellemi-lelki kincset halmozott fel, ezeket a rá jellemző önzetlenséggel szétosztogatta; munkásságának értékes darabjai bennünk élnek tovább, nem szólam hát, hogy amíg élünk, velünk marad. Csak az űr, a hiányérzet ne volna! Lelkének legyen békessége!
Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Szóról–szóval című műsorában 2022. november 12-én.
Képünkön Dóra Zoltán Eőry Vilmával a Kazinczy-verseny 2017-es győri döntőjén.
