Közösség és nyelvKultúra és nyelv

„…ha valahol a Jó gyökeret vert, ott mindig a Szép készítette az utat.”

2022. október 16-án Széphalomban, a Kazinczy-kertben tartott ünnepélyes eredményhirdetéssel és díjkiosztóval zárult az Édes anyanyelvünk verseny jubileumi, 50. országos döntője. A díjak és különdíjak átadását követően Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetégének elnöke osztotta meg gondolatait az ünneplő közönéggel. A záróbeszédet az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Vendéglátóink, Ügyünkhöz hűséges Barátaink, Kedves Tanárok és Diákok!

Az ünnep megindító perceiben „a múzsák kertjében” életre kelnek a „szent öreg” szavai. Virágainkkal borított sírja közelében, a tiszteletére emelt emlékcsarnok előtt állva megérinthet bennünket egy rendkívüli elme és egy páratlan vállalkozás nagysága, egy ifjúkori álom kitartó és „csüggedetlen lélekkel” való beteljesítése: megújítani és magasra emelni a magyar nyelvet, s műhelyt teremteni az önálló, független magyar irodalomnak. Nem számított a tengernyi munka és áldozat, a sok értetlenség s a nemtelen támadások okozta sebek, a hét gyermekért viselt atyai felelősség s az örökös anyagi gondok nyomasztó terhei – Széphalomban gyökeret verhetett a , mert Kazinczy Ferenc életterve nemes, Szép volt.

Megtisztelő számomra, hogy az Anyanyelvápolók Szövetsége nevében én üdvözölhetem Önöket, s mondhatok köszönetet mindazoknak, akiknek érdeméből ma reggel az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny 50. döntőjének díjkiosztó eseményét ünnepelhetjük. Megindító arra gondolni, hogy még a szüleitek sem éltek, Kedves Diákok, amikor a Kazinczy-társaság egyik ülésén a verseny elindításának gondolata megszületett, s a Kossuth Lajos Gimnázium vezetői nemcsak elvállalták, de 1973 óta megszakítás nélkül (!) minden évben megrendezték, megrendezik a döntő eseményeit. Sátoraljaújhely városa pedig nemcsak befogadott bennünket, de gondoskodó ragaszkodásával szívünkben „a magyar nyelv fővárosa” lett.

Édes testvérünk, a nálunk néhány évvel idősebb, a legendás Péchy Blanka ösztönzésére született Kazinczy-verseny döntőjének résztvevői a tavaszi napsütéssel együtt érkeznek Győrbe, az őszi színeivel díszes október pedig minket talál itt, Újhelyben. Bizony, az elmúlt fél évszázad alatt két generáció is felnőtt már, s számokkal felmérhetetlen a nagyszerű eredmény: a nyelvhasználati verseny évről-évre fiatalok ezreit vonzotta és vonja bűvkörébe, s kínál fel számukra közösségi élményt, felnőtt életükre is kiható tapasztalatokat.

Bízom benne, hogy az idei döntő résztvevői is fontos emlékként viszik magukkal az elmúlt napok eseményeinek leltárát, továbbéltetik az itt kötött barátságokat, visszahívja majd őket a szelíd zempléni táj, no és a világon egyedülálló Magyar Nyelv Múzeuma, a műveltség hajléka, a fájdalmasan korán elhunyt Radványi György építészmérnök különleges érzékenységgel megalkotott épülete, s a benne folyó élet.

Ahogyan az ember idősödik, egyre nő a jelentősége és az értéke a folytonosságnak. A hagyomány megtartó ereje s az összetartozás biztos tudata nemcsak erőt és tartást adhat nekünk, de igazolását is az elmúlt esztendők erőfeszítéseinek: igen, Kazinczy küzdelmes élete után mintegy kétszáz évvel ezen a nehéz történelmű vidéken ismét gyökeret vert a Jó. Ami itt történt, több egy sikeres középiskolai versenynél. Kazinczy és Kossuth pátriájában olyan szellemi építmény magasodik fölénk, amelyre méltán lehetünk büszkék. És amelyre egyre nagyobb szükségünk van.

Recseg-ropog körülöttünk a világ. Erőszakos és a józan észnek ellentmondó szellemi áramlatok érkeznek a világból, és próbálják befolyásolni értékválasztásunkat, megváltoztatni történelmünket, elbizonytalanítani gyermekeink egészséges ösztöneit, eltörölni megtartó hagyományainkat, elfoglalni és átértelmezni szavainkat. Már nemcsak nyelvünk tisztaságának, épségének, értékeinek megóvása a tét. Oda jutottunk, hogy immár az életüket is védelmeznünk kell azoknak, akik magyarul akarnak beszélni a hazájukban. Háború dúl a szomszédságunkban. Itt kell erőt merítenünk Kazinczy 1808-ben írott látnoki üzenetéből: „A hazai nyelv a nemzeti szeretetnek legszorosb kapcsa még azoknál is, kiknek nemzetek különböző részekre szaggattatott.”

Fegyvernyugvást kívánva és béke-óhajtással a lelkünkben mindnyájunk nevében ismételten köszönöm Szamosvölgyi Péter polgármester úr kitüntető figyelmét, köszönöm figyelmességben fáradhatatlan vendéglátóink kedvességét, valamennyi felkészítő tanár áldozatos munkáját és a versenyző fiatalok bátor és kiváló helytállását! A csodálatos három nap után megindító és kissé nehéz búcsúzni, de fontosabb az elválásnál, hogy nagyon jó volt együtt lenni azokkal, akik minden divatos irányzat ellenére időtálló értéknek tekintik a műveltségen és tudatos nyelvhasználaton alapuló önálló gondolkodást. Az Édes anyanyelvünk versenyforma pedig éppen ahhoz a belső szabadsághoz nélkülözhetetlen és morálisan tiszta életfelfogáshoz vezet bennünket, amely nélkül nem lehetünk képesek megőrizni hagyományainkat, magyarságunkat és emberségünket. Isten éltesse az 50. Édes anyanyelvünk minden résztvevőjét!

Előttünk a következő fél évszázad!

 

Képek: Reiser György Lukács.

 

Kacsolódó:

50 éve az anyanyelvért – tudósítás az Édes anyanyelvünk verseny 50. orzágos döntőjéről

A jubileumi döntő három napja képekben

Édes anyanyelvünk verseny ötvenedszer – a jubileumi rendezvénnyel kapcsolatos mozgóképes összeállítások (hamarosan)

Az 50. Édes anyanyelvünk verseny döntőjének díjazottjai

A verseny részletes eredményei a Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium honlapján

Leave a Reply