2023. szeptember 6-án a sátoraljaújhelyi temetőben utolsó útjára kísértük Kováts Dániel tanár urat, nyelvművelő mozgalmunk szeretett Dani bácsiját. A ravatalnál a város polgármestere, Szamosvölgyi Péter is búcsúzott Abaúj-Zemplén ikonikus polgárától. Beszédét az alábbiakban közöljük.
Szomorú hónapjai voltak ez év nyarán Sátoraljaújhely városának. Elhunyt Fehér József igazgató úr, a Kazinczy Ferenc Társaság egykori elnöke, és most dr. Kováts Dániel tanár úrtól, városunk díszpolgárától kell búcsút vennünk.
Pótolhatatlan veszteség ért minket – mindenkit, aki ismerte, szerette és tisztelte dr. Kováts Dánielt. Városunk díszpolgára volt, bár ez önmagában nem sokat jelent; mint ahogy számos kitüntetése is csak jelzésértékű volt, végzett munkájának kicsiny elismerése. Sokkal többet jelent, jelentett számunkra munkássága, melyet a magyar nyelv ápolása, kutatása terén végzett. Számtalan kötet összeállítása, tanulmány, kutatás kísérte végig életútját. Foglalkozott nemzetünk legfontosabb kötőszövetének, összetartó erejének, fundamentumának kialakulásával, történelmével, jelenével és nem utolsó sorban jövőjével. Gondolatiságát, tevékenységét áthatotta, ami zászlójára volt írva: nyelvében él a nemzet.
Nem foglalkozott aktuális ideológiákkal, politikai csatározásokkal. Ezeken felülemelkedve a szent célért, a magyarság megmaradásáért fáradozott. Ikonja volt és marad is Sátoraljaújhelynek és hazánknak.
Sokat tett hozzá a Kazinczy-emlékcsarnok megújulásához, A Magyar Nyelv Múzeumának mind a megépítéséhez, kialakításához, mind a kiállításaihoz. Ha csak az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenyt tekintem, amelyben folyamatosan szerepet vállalt, az már önmagában is az életút teljességét jelentené – de ő ennél sokkal többet tett. Tanár volt, mindenki oktatója. Óriási szerencsém van, hiszen megadatott, hogy diákja lehettem, hogy később együtt dolgozhattunk a közös célokért, és egyáltalán, hogy ismerhettem. Nem használok nagy szavakat, ha azt mondom: száz évente születnek ilyen tudós, világos gondolkodással felvértezett emberek.
Életútját nagyban meghatározta, hogy Kőszegen katonai intézetben kezdte tanulmányait. Vállalt feladatait precízen, határidőre, pontosan végezte; és bár ezt várta el munkatársaitól is, ha mégis előfordult egy-egy határidő-túllépés vagy hiba, ezt tapintatosan hozta a kollégája tudomására. Tanár volt ő akkor is, amikor nem a katedrán állt, hanem barátokkal találkozott.
Nem volt könnyű ifjúkora, hiszen egy katonai iskolában elkezdett középiskolai tanulmány az előző rendszerben nem szolgálta éppen a karrier előmozdítását. Megélte a hortobágyi kitelepítést is. Ebből a hátrányból lett előbb általános, majd később középiskolai tanár, főigazgató-helyettes a főiskolán. Elnöke volt a Kazinczy Ferenc Társaságnak, és irányítója volt többedmagával a népművelő, kultúramegőrző mozgalomnak.
Egy temetésen sokszor elhangzik, hogy hiányozni fogsz, hogy pótolhatatlan veszteség ért minket. Most azonban ennek kézzelfogható jelentése van. Minden Széphalom-évkönyv, amely a kezünkbe kerül, eszünkbe juttat majd. Valahányszor októberben megnyitjuk az anyanyelvi versenyt, üres lesz a széked. Nem leszel ott a közgyűléseken, és nem publikálsz többet.
Egy életút akkor teljes, ha az ember valami maradandót hoz létre. Dani bácsi esetében ez beteljesült. S adjon vigaszt az a tudat, hogy a mennyei katedráról végigtekintve az osztályon most is figyelemmel kísér minket, és így lesz ez örökké…
Kapcsolódó bejegyzések:
Szakonyi Károly búcsúzik Kováts Dánieltől
Címlapképünk: dr. Kováts Dániel Szakonyi Károllyal beszélget 2023. március 13-án, utolsó nyilvános megjelenésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Reiser György Lukács felvétele.
