Ismeret és nyelv

Börbönce, pekvanc, supetli – népies és tájnyelvi szavaink

Szerző: 2016. május 10. Egy hozzászólás
Munkácsi Mihály: A falu hőse (1882)

Régóta általánosan elterjedt vélekedés, hogy a nép nyelve a hamisítatlan, tiszta magyar nyelv. Íróink, költőink is arra buzdították olvasóikat, hogy az egyszerű nép beszédét hallgassa, tanulja. Csokonai Vitéz Mihály ezt írja: „keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben (…) hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonyost.” Korán felismerték, hogy a magyar nyelv területi változatokra tagolódik, az egyes tájegységek között hangi és szókészletbeli különbségek fedezhetők fel.

Bár a Kárpát-medencei magyar nyelvterület egységes, vagyis bármely területen élő beszélő megérti egy másik területen élő társát, az egyes tájaknak megvannak a maguk saját szavai. A nyelvújítók előszeretettel használták a tájszavakat a köznyelv szókincsének bővítésére, így használjuk ma is a hullám, szamóca, betyár szavakat. A magyar nyelv területenkénti változatosságát, sajátosságait közel kétszáz éve tájszótárakban, tájnyelvi atlaszokban gyűjtik. Az első jelentős mű az Akadémia kezdeményezésére készült, 1838-ban megjelent Magyar tájszótár volt. Ebben 10 000 szó eredetét és jelentését gyűjtötték össze a nyelvészek. A második világháború után a tájszavak felkutatása új lendületet vett. A munka eredménye az 1979 és 2010 között, öt kötetben megjelent Új magyar tájszótár lett. Eközben számos kisebb gyűjtemény látott napvilágot, ezekben egy-egy tájegység különleges szavait mutatják be a szerzők.

A tájszó lehet:

  • valódi tájszó: olyan szó, ami csak a nyelvjárásokban fordul elő, a köznyelvben ismeretlen, pl. eszváta (szövőszék);
  • jelentésbeli tájszó: ez a szó a köznyelvben is előfordul, de a nyelvjárásban más értelemben használják, pl. trágyáz (éltelt zsíroz, fűszerez);
  • alaki tájszó: a köznyelvi szó alaki változata, ami az adott nyelvjárásra jellemző, pl. estve (este).

Következzen néhány érdekes tájszó a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Kis magyar tájszótárból.

zsurmol

Valószínűleg hangutánzó szó, a morzsolás zajára utalhat. Jelentése: morzsol, (puha anyagot) az ujjak közt apróra összetör vagy hallhatóan mormog, dünnyög.

supetli

A rekamié ágyneműtartójához hasonló deszkakészítmény, amelyben a kisebb gyermekek aludtak és nappalra az ágy alá tolták be. Az Őrségben használják.

megkotoz

(gazdasszony) bizonyos estén tyúkjait piszkafával megpiszkálja, hogy a jövőben sokat tojjanak.

limány

A délszláv eredetű szó jelentése: folyóvíznek part menti, visszafelé áramló szakasza, ennek örvénye.

leppeg, löppög

Szintén hangutánzó lehet, jelentése: vontatottan, a szótagokat megnyomva beszél vagy nehézkes léptekkel, cammogva megy.

inzsellér

A francia ingénieur vagy a német ingenieur magyarosítása. Eredetibb alakja inzsenér, indzsenér volt. A népnyelv a zsellér szóval keresztezte: ingzsellér, ingyzsellér alakban is előfordult. Jelentése: földmérő vagy folyamszabályozó mérnök.

honcsok

Az erdélyi eredetű szó ürgét, vakondot jelent.

dalmahodik

A különös hangzású szó jelentése: hízik, testesedik, gömbölyödik vagy valamilyen dolog magasodik, emelkedik, dagad. A szamosháti kifejezés Fazekas Mihály Lúdas Matyijában is felbukkan: „Innen látta először a mi fiúnk, nézvén szanaszéjjel, az ég karimáján dalmahodó hegyeket.”

angária

A görög-latin eredetű szó jelentése: fizetség, negyedévi járandóság, a gazdasági cselédek pénzfizetése. Régen jelentett robotot, robotfuvart, katonaló-állítást is.

azsag

Piszkafa, vagy a kemencében levő parázs szétkaparására használt hosszabb rúd, amivel a kemencében égő szalmát vagy gazt kotorják, hogy jobban égjen. A Csallóközben használják, a szó eredete ismeretlen.

berbence, börbönce

Fából készült kerek edényke, dohánytartó szelence. Gyógyszerek tárolására is használták. A név a bör ~ bor ~ bur szavakból eredhet, ezek jelentése: betakarni, beburkolni való.

bürü

Hídszerű építmény lassú folyású állóvizeken történő átkelésre, másutt árok vagy patak fölött átvetett palló, kis híd, gyaloghíd. Eredete ismeretlen.

péce, (ki)pécéz

A péce szó jelentése határt kijelölő karó, pózna; ebből igét képezve jött létre a (ki)pécéz szó, „kijelöl” jelentéssel.

leppentő

Az erdélyi eredetű szó hangutánzó lehet, jelenthet macskabejárót, macskalyukat, de a disznóólak elején, a vályú előtt lévő, ól szélességű lengőajtót is hívták így.

pacuha

Lompos, rendetlen öltözetű, vagy rest, lomha, tohonya ember.
„Ó magas istennő, deli hölgyek hölgye, bocsás meg,
Hogy rút-piszkosan és pacuhán jelenünk meg előtted.” (Arany János: Az elveszett alkotmány)

kösöntyű

Nemesfémből készült, zománcos berakással vagy drágakövekkel díszített női ékszer, leggyakrabban melltű, karkötő vagy nyaklánc.
„Násfák, kösöntyűk és láncok, amelyeket kétszáz év előtt viseltek a dámák.” (Krúdy Gyula: Francia kastély)

pekvanc

Ismeretlen eredetű, jelentése: holmi, cucc, cókmók.

trasák

A szláv eredetű szó jelentése: meghatározott alkalmakkor, ünnepkor jelmezbe öltözött, alakoskodó személy.

 
dr. Orosz Tamás

Forrás: Kiss Gábor (szerk.): Kis magyar tájszótár Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014.

Kép: Munkácsy Mihály: A falu hőse (1882., Magyar Nemzeti Galéria)

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...