Valóban hat-hétezer nyelv létezik a világon? S vajon a magyar nyelv tényleg nagy veszélyben van? A világ nyelveivel és a magyar nyelvvel kapcsolatban eddig szerzett tudásunkat teszi próbára Tótfalusi István 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről című könyve.
A Tinta Könyvkiadó idén megjelent kötetének olvasói választ kaphatnak olyan alapvető nyelvi kérdésekre, melyek eddig talán nem is kerültek napvilágra vagy éppen már nagyon régóta foglalkoztatják. A nyelvtudomány azon területnek számít, mellyel akarva-akaratlanul minden ember szembetalálkozik élete során többször is – nem csak nyelvtanórán –, hiszen folyamatos használói vagyunk magyar nyelvünknek vagy más idegen nyelveknek. S akik nem kizárólag bemagolják az iskolai grammatikát, hanem egy kicsit továbbgondolják, találkozni fognak olyan felvetésekkel, melyek igazáról meg szeretnének győződni a biztos tudás birtoklása érdekében. Kiderülhet számukra, igazság-e vagy tévhit (a szerző szavaival élve: nyelvi babona) eddigi vagy újonnan szerzett meggyőződésük.
Tótfalusi István négy fő fejezetben ismerteti a legkülönfélébb negyvennégy tévhitet. Talán az egyik legérdekesebb ezek közül rögtön az első:
A nyelvek születnek és halnak
Első olvasatra ki gondolná, hogy ez nem így van? Az elmélet hiedelem mivolta azzal magyarázható, hogy egy nyelv tulajdonképpen akkor hal ki, amikor beszélői kihalnak. Sok esetben inkább egyfajta erőteljes fogyatkozásról van szó: a nagyobb nyelvek előretöréséről, melyből következik a kisebb nyelvek fokozottabb védelme. Azt sem tudni biztosan a legtöbb nyelvről, hogyan, mikor keletkeztek; itt a francia nyelv egyetlen példaként emelkedik ki, melyről azonban tudjuk: a latin nyelv ugyanis a népi latinra vezethető vissza, melyet hajdan a Nyugat-római Birodalom provinciáiban minden népcsoport ismert, használt és megértett. Miután a birodalom megbukott, a tiszta latint kizárólag az egyházi berkeken belül beszélték és oktatták, mely egy idő után megütközést váltott ki a papok és a hívek között: ekkor vált el a vulgáris, népi latin a klasszikustól. S így formálódott később ez az eltorzult nyelv – a népi latin – független nyelvvé, így született meg a francia nyelv, mely kezdetben a romana lingua rustica, vagyis falusias római nyelv nevet viselte.
A világon hatezer (vagy hétezer) nyelv van
Egy másik biztosnak vélt ismeret… Le is szögezi az író már az elején, hogy ez esetben nem a szám a téves, hanem a megállapítás, merthogy a dialektika miatt nagyon nehéz eldönteni, hogy egy adott nyelv valóban önálló idióma-e vagy sem. Megdöbbentő módon Pápua Új-Guineában például hétmillió ember él, mégis 832 különálló nyelve van az államnak, amely a világ összes nyelvének 12%-a. Az olasz nyelvet általában egyként kezelik, mégis a környező szigeteken csaknem húsz igen különböző – egymás számára érthetetlen – dialektust találhatunk. Elmondható tehát, hogy gyakran a szilárd alapokon álló dialektusok azért nem tudnak önálló nyelvvé fejlődni, mert az erősebb nyelv kiszorítja, „csak” nyelvjárásnak könyveli el őket. Ezen kívül számos gazdasági oka is lehet egy új nyelv különválásának, valamint ha beszélői a konkurens nyelvet nem értik. Azonban ezeket a kiválásokat egyáltalán nem minden esetben jegyzik fel, foglalják írásba.
Nyelvünket óvni kell a változásoktól
Szakemberek és amatőrök számára egyaránt izgalmas kérdés a nyelvi változás. Jelenléte bizonyos, de szükségességéről sokan, sokat vitáznak. A nyelvi változás természetes folyamat, jelzi, hogy az adott nyelv élő-e vagy holt. Az élő nyelvek térben és időben dinamikusan változnak; új fogalmak épülhetnek be a szókincsbe, vagy egy-egy szó jelentésszűkülésen is áteshet: pl. a ’hírhedt, hírhedett’ szavak egykoron annyit jelentettek: ’elhíresült’, mára a megmaradt ’hírhedt’ szavunkkal csakis a ’rossz hírű’ embert jelzünk. Gyakran egy közösség indítja el a változás folyamatát azzal, hogy addig nem ismert, új cselekvést kezdenek űzni, melyre elengedhetetlen új fogalmakat befogadni, átemelni, netalán alkotni. A változás olykor szükségszerű, ezért ne féljünk tőlünk.
Csupán néhány szeletét emeltem ki Tótfalusi István nyelvész 44 összegyűjtött és részletesen magyarázott felvetésének. Érdemes elgondolkodnunk ezeken, nyitottnak lenni saját tapasztalásunk, tudásunk szilárdítása felé. Ez a könyv erre az acélozásra ad lehetőséget! A kötet megvásárolható a Tinta Könyvkiadó honlapján.
Gillich Katalin
Forrás: Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről, Tinta Könyvkiadó, 2016
