Közösség és nyelv

„A legnehezebb magyar nyelvi verseny” – Az Édes anyanyelvünk vajdasági döntője

2017. június 18. június 20th, 2017 Nincs hozzászólás

Idén sem maradt el az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati és nyelvhelyességi verseny Óbecsén, ahol szerény létszámban, de annál nagyobb odaadással mérték össze erejüket június 3-án a délvidéki fiatalok a verseny vajdasági, regionális döntőjén.

Anyanyelvápolás a Vajdaságban

A Kárpát-medence a népek olvasztótégelye. Szeretett medencékben évszázadok óta rengeteg nép él együtt  többnyire békességben. Igaz ez a Vajdaságra is, ahol a magyarokon és szerbeken kívül élnek még szlovákok, horvátok, románok, németek és apróbb szláv népcsoportok és kisebbségek. A magyar nyelv itt egyedien hangzik, és díszes mindezen népek szavaival, amelyek kihívást jelentenek ugyan, de nem teszik érthetetlenné a mi vajdasági nyelvünket a többi magyar fülnek.

Az anyanyelve a vajdasági magyaroknak is fontos, ápolása pedig ugyanolyan kötelességünk, mint az anyaországban élő magyarságnak. Ezért is lényeges, hogy a versenyen megmérettessék magukat versenyzőink, hogy megmutassák azt, hogy a magyar nyelvet milyen szinten ismerik, és hogy képesek feszült körülmények között  is helyesen használni azt, és a versenyen szerzett tapasztalatokkal gazdagodva hozzá tudjanak járulni anyanyelvünk helyes használatához a mindennapokban.

Nyelvtan, közmondások és hangsúlyjelölés

Érkezésük után a zsűritagokat az Óbecsei Gimnázium rövid műsorral köszöntötte, majd a műsor zárásaként az iskola igazgatója, Miodrag Basarić (ejtsd.: Miodrág Bászárity) magyarul mondott beszédet a verseny fontosságáról és kívánt a versenyzőknek sok sikert. A bírálóbizottság tagjai és a szabályok ismertetése után a versenyzőket megkérték hogy készüljenek fel a verseny első részének teljesítésére, az írásbeli feladatsor írására.

A két oldalas feladatsort a versenyzőknek egy óra alatt kellett kitölteniük. A feladatlap megoldásához tisztában kellett lenniük a nyelvtan szabályaival, és jól tájékozottnak a szavak és mondatok világában. A feladatok között volt mondat- és szóelemzés, szólások és közmondások értelmezése és írása, szóismeret, idegen eredetű szavak értelmezése és persze a versenyzők rémálma: a „Beszélni nehéz!” jelölésrendszer. A résztvevők magabiztosan oldották a feladatokat, habár a mindennapi beszédben nem használatos szavak, mint a patronál, körmöl, gálya, diszkrét megmagyarázása, vagy a „ház” szóval való szólások vagy közmondások írása okozott némi fejtörést a diákoknak.

Változatos beszédek a szóbelin

A verseny második része a szóbeli megmérettetés volt. A versenyzőknek 3 téma közül kell választaniuk egyet, amely feldolgozására mindenkinek 20 perc állt rendelkezésére, majd ez az idő alatt készített vázlata alapján 3 perce volt elmondani véleményét a témáról. Ez a verseny legfontosabb része, ugyanis a szóbeli pontszámok az összpontszám kétharmadát jelentik. A versenyzőknek itt legfeljebb 2 és fél percen át kell beszélniük folyamatosan egy témáról, ügyelve a kiejtésre, szórendre, választékosságra és a szöveg logikai felépítésére, valamint arra, hogy ne tűnjön úgy, mintha olvasnák a vázlatukat… A téma mellé meg volt adva a műfaj és a közönség, amihez még akkor is alkalmazkodni kellett, ha mind a műfaj, mind a hallgatóság abszolút nem illik bele a verseny környezetébe, az előadóterembe. Úgy gondolom teljes joggal hívják ezt a versenyt a legnehezebb magyar nyelvvel kapcsolatos versenynek.

A szóbelin a diákok kifejthették véleményüket a természetjárás örömeiről; vitát indíthattak arról: „mit tehetünk mint egyének, és mit tehetünk mint közösség a nehéz helyzetben élőkért?”; valamint belehelyezhették magukat egy televíziós beszélgető műsorba, ahol elmondhatták tapasztalataikat és gondjaikat a tegeződésről. A témákat a versenyzők többnyire más-más szemszögből közelítették meg, így a közönség érdeklődése nem lankadt. Egyesek igen mély gondolatokat igyekeztek közölni, míg mások határozottságukkal hívták fel magukra a figyelmet. Voltak olyanok is, akik, mint a bírálóbizottság is megjegyezte: „szinte irodalmi nyelven szólaltak meg” és tették színessé a beszédüket.

Folytatás ősszel Sátoraljaújhelyben

Miután a bírálóbizottság megvitatta a látottakat és hallottakat; következett az értékelés, ahol a versenyzők szigorú, de építő jellegű kritikában részesültek. A zsűri döntése alapján a harmadik helyet Varnyú Adél, a másodikat Varga Klaudia, az elsőt pedig Solymosi Kornél kapta. Az első három helyezett a könyvjutalom mellett meghívásban részesült a  XXV. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Táborba. A zsűri elégedettségét és bizalmát a délvidéki fiatalok iránt legjobban az fejezte ki, hogy 8-ból 8 versenyzőt juttattak tovább az Édes anyanyelvünk kárpát-medencei döntőjébe. Döntésüket a jó szereplésen kívül az indokolta, hogy a délvidékiek az utóbbi években jól teljesítettek (például: tavaly a 7 versenyző egy plakettet és 6 különdíjat szerzett), így nyugodt szívvel szavaztak a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak bizalmat. Az idei döntőn tehát a Vajdaság ismét jelentős számban képviselteti magát Sátoraljaújhelyben.

Bata Dórián

Leave a Reply

Látogatása során cookie-kat használunk, amelyek segítenek testreszabott tartalmat megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Részletek...